Jogi esetek

Két bolt állt egy telken: az egyik vas-műszaki cikkeket árult, a másik bútorokat. Az ingatlan a két boltos közös tulajdonában volt, megfelelően megosztva. A vasbolt tulajdonosa a terület végében épített egy raktárépületet, de építési engedélyt nem kért rá. Eltelt néhány év, az építési hatóság egy alkalommal kiszúrta a vázrajzon nem szereplő épületet, és határozatban elrendelte annak lebontását. Fellebbezést nem nyújtott be az érintett, de le sem bontotta a raktárt, kifizette a bírságot, és telt-múlt az idő.
A hatóság kérelmére engedélyt adott neki arra, hogy az ingatlan másik oldalán új raktárépületet húzzon fel. Mikor közeledett az a dátum, amikorra az épületnek el kellett volna tűnnie, a vasboltos fennmaradási engedély iránti kérelmet nyújtott be az építési hatósághoz. Ebben leírta, hogy a raktárra szüksége van, ha nem akarja lehúzni a rolót, és különben is, van építési engedélye raktárépületre, miért rombolja le azt, ami már készen van. A fennmaradási engedélyt meg is kaphatta volna, egyetlenegy bökkenő volt: ehhez a telek másik tulajdonosának, a bútorüzlet gazdájának a hozzájáruló nyilatkozata is kellett volna. Csakhogy ő nem adta. Felmerült a kérdés: ha a telek másik tulajdonosának útban van a raktár, miért tűrte azt hosszú éveken át? A bútorbolt gazdájának erre az volt a válasza, neki nincs útban a raktár, de jogerős határozat van arra, hogy le kell bontani, és ezt ő megakadályozni nem akarja. A dologból per lett: a vasbolt tulajdonosa kérte, hogy a bíróság ítéletével pótolja a telek társtulajdonosának nyilatkozatát.
Főszabály szerint a joggal való visszaélés olyan magatartás, amikor valaki formailag jogosan jár el, de magatartása a jog társadalmi céljával ellentétes. Ez nagyon tág megfogalmazás, de van egy sokkal gyakrabban használt nevesített eset, amikor jogszabály megkíván valakitől egy nyilatkozatot, és ő nem adja meg, pedig ezzel nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért. A jogszabály azért kíván tőle nyilatkozatot, mert az ebből következő változások őt is érintik majd. Joga van tehát megtagadni a beleegyezését. Ő akkor használná ezt a jogot rendeltetésszerűen, ha figyelembe venné: mi a saját és a köz érdeke. Ha a beleegyezésével sem magának, sem a közösségnek nem árt, akkor a nyilatkozatot megadja. Visszaél a jogával, ha a nyilatkozattal sem őt nem érné sérelem, sem a társadalmat, ennek ellenére nem írja alá.
A bíróság ebben az esetben is arról faggatta a bútorárust, miért van neki útban a raktár. Vagyis próbálták megkeresni, milyen jogos magánérdeke fűződik ahhoz, hogy a jogát gyakorolja, azaz a nyilatkozatot megtagadja. Ő viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy az építési hatóság már régen elrendelte a bontást, ő pedig jogkövető állampolgár, tehát nem segít abban, hogy a raktár a helyén maradjon, bár neki nincs útban. A bíróság első fokon a vasboltos javára ítélt, tulajdonostársa ezt megfellebbezte. Inkább vállalt még egy csomó jogi hercehurcát, csak hogy a megyei bíróságon is elbukjon. A joggal való visszaélés alapszabálya: amikor jogunkat gyakoroljuk, figyeljünk arra, hogy legalább nekünk kicsit jó legyen, ha már másnak keresztbe teszünk. A bíróság sem állampolgári túlbuzgóságunk, sem kicsinyes rosszindulatunk kielégülését nem tekinti jogos magánérdeknek.