Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Kíváncsi lennék, mi a véleménye az én problémámról. Van egy lányom, huszonnyolc éves, csinos, értelmes, kedves gyerek. Nagy szorgalommal tanulta végig az általános iskolát és a gimnáziumot, minden álma volt, hogy taníthasson. Végül kitartásának köszönhetően megszerezte a diplomát. Sok lehetősége volt: mehetett volna főiskolás évei alatt ösztöndíjjal külföldre, maradhatott volna tanítani a városban - de ő egyikkel sem élt. Hazajött, az isten háta mögötti falunkba.
Mindezt azért, mert van itt egy udvarlója, sőt most már sajnos vőlegénye. Tulajdonképpen nincs nagy baj a fiatalemberrel, szerény, dolgos, kedves fiú, úgy tűnik, hogy nagyon szereti a lányomat, de hát mégiscsak egy szakmunkás. A családi háttere se biztató, ismerem jól a szüleit, együtt nőttünk fel, ebben a faluban. Nagyon szerény körülmények között élő, egyszerű parasztemberek, semmivel sem fogják tudni támogatni a fiatalokat. Mi is hasonlóan nehezen kezdtünk a férjemmel, kemény munkával értük el, ahol most tartunk. Munka és gyerek mellett érettségiztem, most a helyi takarékszövetkezetben dolgozom.
Minden vágyam az volt, hogy a lányom kikerüljön ebből a közegből, hogy neki már könnyebb legyen. És ő most szabad akaratából választja ezt az utat. Lehet, hogy a szerelemtől nem látja, mi vár rá: kelhet tanítás előtt hajnalban, etetheti a disznókat, taposhatja köztük a ganét (már megbocsásson), és hozzáköti életét egy olyan férfihoz, akinek még érettségije sincs. Szóval nagyon is alulválasztott. Ön mit tenne a helyemben? Hogyan lehetne a lányomat jobb belátásra téríteni?
Üdvözlettel:
F. Mária

Kedves Mária!
Azt hiszem, tudomásul kell venni, hogy manapság már - hál' istennek - nem a szülők mondják meg, kivel kösse össze életét gyermekük. Miért hál' istennek? Mert a jó házassághoz elsősorban mély alapokon nyugvó, feltétlen szerelem és szeretet kell. Márpedig ez megrendelésre nem működik. Persze közvetett módon lehet befolyásolni a fiatalok választását a családból hozott mintán és értékrenden keresztül, de huszonnyolc éves korban már nem sok minden változtatható. Az Ön lánya kész személyiség, aki az eddigi hatások alapján választott.
De miért gondolja, hogy rosszul, vagy ahogy fogalmaz: "alulválasztott"? Az emberek értékét nem a megszerzett diplomák száma, sem az összegyűjtött tőke mértéke adja. Sokkal többet elmond valakiről, milyen lelkiismeretesen dolgozik, vagy mennyire tudja a másik embert tisztelni, szeretni. Mint leveléből kiderül, e mérce szerint leendő vejével nincs gond.
Ennek ellenére nem akarom áltatni, tényleg sok buktatója lehet egy olyan társkapcsolatnak, amelyben a nő magasabb végzettségű, netán jobban is keres férjénél. Sok évezrede belénk rögződött ösztönt és konok társadalmi elvárásokat próbál legyőzni mindenki, aki lányához hasonlóan választ. Mégis azt gondolom - és a környezetemből néhány rossz mellett több jó példa, többek között többdiplomás jogász barátnőm és szakács férjének házassága bizonyítja -, hogy sikerülhet. A legtöbb, amit tehet érte, hogy elfogadja döntését, és segíti ezekben az apró, de veszélyes, "Mit szólnak mások?" című társadalmi harcokban. Végül nézzen körül a szakmailag sikeres, értelmiségi, harmincas városi lányokon! Sokan közülük boldogtalan, egyedül élő szinglik, akik hosszú évek óta várják a sokdiplomás, luxuskocsival járó, de soha meg nem érkező herceget.
Hát nem döntött sokkal jobban a lánya?!