Jogi esetek

Egy házaspár útjai szétváltak. Az eseményt perek sora követte, amelyek egyik fő kérdése a két gyermek után járó tartásdíj összege volt. Az asszony azt bizonygatta ezekben a perekben, hogy anyagi körülményei annak ellenére sem túl rózsásak, hogy újra férjhez ment, ezért rászorul a tartásdíj emelésére. A per véget ért, az ítéletben a nőnek adott igazat a bíróság. Azonban nem ez a mai jogeset témája. Történt ugyanis, hogy az asszony második férje meghalt, végrendeletet viszont nem hagyott. Előző házasságából származó gyermekei meg az asszony a hagyatéki eljárás során összemarakodtak: a második feleség azt állította, hogy az elhunyt egyik ingatlanát az ő különvagyonából újították fel, így megszerezte a lakás tulajdonrészének több mint felét. Ha valaki azt gondolná, hogy erről a második, hagyatéki perről fogunk részletesebben szólni, annak szintén csalódnia kell.
A volt férj - akiben benne maradt a tüske több évvel a válás után is - tudomást szerzett arról, hogy exneje ismét pereskedik. Gondolt egyet, felkereste az elhunyt gyermekeinek ügyvédjét, és letette elé az asztalra a gyermektartási díj felemeléséről szóló per iratait. Ezekben pontos adatok voltak arról, hogy mit vallott akkor az asszony saját jövedelmi viszonyairól és akkor még élő házastársának vagyoni helyzetéről. Mivel akkor az volt a cél, hogy a jövedelem minél kisebbnek tűnjön, ezekből az adatokból az derült ki, hogy a nőnek nem lehetett különvagyona, sem pénze arra, hogy tulajdonrészt szerezzen az elhunyt lakásában. Az ügyvéd elővette a saját iratait, vagyis az asszonynak a hozzá eljuttatott beadványait. Átnézték, összehasonlították a kettőt, végül kölcsönösen átadták egymásnak a papírokat.
Amikor az asszony tudomást szerzett arról, hogy a hagyatéki perben az előző perből származó ítéletet, illetve vallomását szegezik vele szembe, rögtön beperelte az ügyvédet és volt férjét magántitok megsértéséért. Véleménye szerint fizetése és jövedelmi viszonyai senkire nem tartoznak, különösen nem perbeli ellenfele ügyvédjére.
A férj és az ügyvéd úgy vélték, hogy nyilvános tárgyaláson hozott ítéletből mazsoláztak, ami nem számíthat magántitoknak. Ráadásul az asszony olyan munkahelyen dolgozik, hogy jövedelmének sem nehéz utánajárni: közalkalmazottként törvény szabályozza a fizetését, így azt bárki kiszámolhatja.
Ideje szemügyre vennünk azt a bűncselekményt, amely a per tárgya. Magántitok megsértését az követi el, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül nyilvánosságra hozza. Magántitok pedig olyan adat vagy tény, amelynek nyilvánosságra kerülése érdeksérelemmel járna.
A bíróság úgy vélte, bármennyire is nyilvános tárgyaláson hozott ítéletből származott az adat, az magántitoknak minősül. Az asszony fizetése pontosan nem állapítható meg a törvényből, ezért fizetésére is vonatkoznak a magántitok szabályai. Csakhogy volt férje nem foglalkozása körében jutott a titok birtokába. Az ügyvédre ez a feltétel megáll: ő viszont az általa képviseltek érdekében, vagyis alapos okkal hozta az adatokat nyilvánosságra.
Az ügyvéd ellen mégis megállt a vád. Ő is átadott foglalkozása körében tudomására jutott adatokat a volt férjnek, de erre már nem volt alapos oka, hiszen ő nem volt megbízója: nem kellett az érdekeit képviselnie. Jegyezzük meg: a törvény apró szennyesünket nem védi minden rosszakarónktól, csak azoktól, akiknek munkájához tartozik, hogy titkainkat óvatosan kezeljék.