Jogi esetek

Egy házasság véget ért. Az asszony már évek óta rendszeresen látogatta a pszichiátriát, szellemi állapota egyre romlott. A helyzet menthetetlen volt, az asszony hamarosan beadta a válókeresetet. A bíróságon mindketten kijelentették, hogy nem kívánnak együtt élni tovább, megegyeztek a vagyonmegosztási részletekről is, gyermekük pedig nem volt. A dolog sima ügynek látszott, amíg el nem készült a szakértői vélemény, amely szerint az asszony paranoid skizofréniában szenved. Betegsége olyan súlyos, hogy nem tud saját ügyeiben eljárni, gondnokság alá kell helyezni.
Amikor valakiről azt mondjuk - mellőzve a jogi szakzsargont -, hogy megbolondult, általában azt értjük alatta, hogy nem tudja, mit tesz. Nem képes saját érdekeit felismerni, ennek megfelelően cselekedni sem. Ilyenkor egy hozzátartozó, ennek híján a gyámhivatal indíthat pert, hogy az illetőt helyezzék gondnokság alá. Akit cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyeztek, annak a legtöbb ügyében gondnoka jár el, bár személyes jellegű ügyekben marad némi döntési szabadsága. Ide tartozik a házasság felbontása is. De vagyonjogi kérdésekben, mint amilyen a közös lakásról való rendelkezés, már nem dönthet. Ezért aztán a válópert felfüggesztették, amíg a másik per, a gondnokság alá helyezésről szóló, eredményre nem vezet.
Időközben teltek a hónapok. Az egyik tanács végül kimondta, hogy az asszony ügyei önálló viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel teljesen hiányzik, ezért gondnokság alá kell helyezni. Folytatódhatott a válóper. Az asszony helyzete innen tisztázott volt: nyilatkozhat arról, hogy akar-e válni, de a vagyonáról csak a gondnokkal együtt dönthet. Ezzel sem lett volna probléma, hiszen a lakás egyik szobájában a férfi, a másikban a nő lakott ekkor már, a tulajdonrész fele-fele arányban illette meg őket. Nem volt tehát komolyabb akadálya, hogy a per befejeződjön, csakhogy az asszony - talán pillanatnyi zavarodottságában - tett egy írásbeli nyilatkozatot, mely szerint "válásügyben meggondolta magát". Erre a bíróság megszüntette a pert, amely akkor már egy éve zajlott.
A férfi még egyszer elindította. Most ő lett a felperes. Időközben  másik városba  költözött, a lakás tulajdonrészétől is szeretett volna szabadulni, az asszony pedig a pszichiátriai betegek otthonába készült. Furcsa módon a nő ezúttal megint úgy nyilatkozott, hogy el szeretne válni, ezért végül - másfél év után - a bíróság kimondta a házasság megszűnését.
Innen már csak egy művelet volt hátra: a közös lakás eladása. Ez sem ment könnyen, de az előbbiekhez képest gyerekjáték volt: néhány hónap leforgása alatt a gyámhivatal megadta az engedélyt, és ezzel megszűnt az utolsó kapocs is a volt házastársak között.
A válás a jog rutinműtétje, amelynek csúnya komplikációi lehetnek, de ezek általában a vagyonjog területén jelentkeznek. Válni egyszerű, ha nincs vita a közös lakás megosztásáról, a családi ezüstről, a gyerekről. Itt minden sima lett volna - egyszerűen az asszony egészségi állapota, cselekvőképességének korlátozottsága okozott bonyodalmakat. Nem csak a volt házastárs túlzott élelmessége jelenthet problémát. Gondnokolt személynek ugyan majdnem mindegy: őt viszont a törvény védi minden eszközével.