Jogi esetek

Egy férfi olyan szerencsétlenül esett el, hogy a térde súlyosan megsérült. Szerencsére nem is egy, hanem több baleset-biztosítása volt, ezért úgy látszott, hogy szép summa üti a markát, ami kárpótolja őt maradandó károsodásáért. Hasonló helyzetben a biztosító szabályzata rendelkezik arról, milyen módon kell megállapítani a sérülés mértékét - ami természetesen közrejátszik a folyósított összeg nagyságának megállapításában.
A példabeli biztosító szabályzata úgy rendelkezett, hogy elsősorban a saját orvosuknak kell a pácienst megvizsgálnia. Ha a biztosított nem ért egyet a céges orvos szakvéleményével, akkor független orvosbizottságot hívnak össze, és az is diagnózist ad.
A férfi el is ment a biztosító orvosához. Az megállapította, hogy a beteg a baleset következtében maradandó egészségkárosodást szenvedett, ennek a mértékét pedig öt százalékban határozta meg. Ez körülbelül azt jelenti - szabad fordításban jogásznyelvből magyarra -, hogy a beteg munkaképességének öt százalékát elvesztette a most már örökre rossz térde miatt. Ebből a százalékos értékből kiszámoltak egy összeget, és át is utalták a páciensnek.
Csakhogy a férfi nem értett egyet a döntéssel, ezért élt a lehetőséggel, és független orvosbizottság összehívását kérte. A biztosító eleget tett a kérésnek, összeült a bizottság, és arra a megállapításra jutottak, hogy a férfi munkaképesség-csökkenése nem öt, hanem tíz százalék, vagyis éppen a duplája az először megállapítottnak. Következésképpen a neki járó összeg is kétszeres - ami a több biztosítás után így együtt már elérte az egymillió forintot (1999-et írunk).
A biztosító azonban nem akart ennyi pénzt kifizetni, ezért a férfi kénytelen volt perre menni. A bíróságon a cég arra hivatkozott, ugyan az általuk összehívott orvosbizottság állapította meg a nagyobb összegű kártérítést, azonban a vállalat szabályzatában nincsen arról szó, hogy az orvosbizottság véleményét figyelembe is kell venniük. Ezért ők az első szakvéleményhez tartják magukat, és az aszerint járó összeget már ki is fizették. Mellesleg utaltak arra is, hogy jóhiszemű biztosított nem köt négy baleset-biztosítást, hacsak nem akarja önszántából kitörni saját lábát.
A bíróság ez utóbbi vádaskodást azzal söpörte félre, hogy a férfi a cégnél első biztosítását hosszú évekkel a baleset bekövetkezte előtt kötötte. Nem tűnik életszerűnek, hogy éveken keresztül fizesse a többszörös díjat, ha biztosítási csalás céljából kötötte volna a szerződéseket. A biztosítási szabályzatot átböngészve a bíróság megállapította, abban tényleg nem szerepel, hogy a biztosítónak el kellene fogadnia az orvosbizottság véleményét. Nem szerepel, vagyis nincsen kimondva - ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell beleérteni. Hiszen az egész bizottságosdinak, ilyenformán a sérülések biztosítótól független megítélésének nincsen értelme, ha a független bizottság döntése nem bírálja felül a cég orvosának véleményét. Vagyis fizessen csak szépen a biztosító; és az sem hátrány, ha a szabályzatát egyértelműbbé teszi.
A nagy cégek és hivatalok berkein belül a felelősség megoszlik. Ha valamit elrontanak, az gyakran csak későn derül ki, ekkor azonban már ügyintézőtől az igazgatóig mindenki aláírt valami fals állásfoglalást. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a blöffölés: vagyis abban bízni, hogy a nagy szervezettel szemben álló személy eloldalog, ha kellően határozottan állítják neki, nincs igaza. A jelen példában ez nem jött be.