Jogi esetek

Termőföldjét árulta a későbbi alperes. Kezdetben hárommillió forintra tartotta, aztán ment az ár alább is - nem volt jelentkező. Végül csak létrejött az üzlet, egy városi vevő megvette a földet. Ámde hasonló esetben a termőföldről szóló törvény értelmében egyes csoportoknak elővásárlási joga keletkezik.
Mit is jelent az elővásárlási jog? Nagyjából annyit, hogy a törvény a termőföldet bizonyos kezekben jobban szereti tudni, mint másokban. Ezért azonos feltételek mellett - magyarul: ugyanannyi pénzért - a törvény által előnyben részesített személyek szerezhetik meg a földet. Első a bérlő, különböző változatokban, utána a szomszéd, végül a helyben lakó - vagyis aki ugyanazon a településen lakik, amelynek közigazgatási határain belül terül el a termőföld. Hogyan működik ez a gyakorlatban? Tegyük fel, hogy nekem van egy darab földem, el szeretném adni. Találok rá jelentkezőt, aki éppen nem szomszéd, de még csak nem is lakik helyben. Nem rázhatunk kezet az üzletre, hanem ki kell függeszteni az önkormányzatnál, hogy ennyiért és ennyiért élhet az elővásárlási jogával, aki helyben lakik. Ha valaki jelentkezik, és ugyanannyit kínál a földemért, amennyit a városi ember, akkor a helyben lakónak kell odaadnom. A helyben lakót megelőzi a szomszéd, a szomszédot a bérlő.
Ott tartottunk tehát, hogy emberünk talált vevőt, ki is függesztette a községházán az üzletet. Mindenki nagy meglepetésére az ingatlan nagyon olcsón, ötszázezer forintért kelt el. Ennyiért már helyben is akadt rá jelentkező, aki élt elővásárlási jogával. Ekkor a föld meghirdetője kijelentette, hogy tulajdonképpen az ingatlan nem is eladó. A háttérben valószínűleg az állt, hogy az illetéken szerettek volna egy kicsit spórolni - vagyis a valóságban a föld jóval nagyobb összegért kelt el, mint amit kifüggesztettek, csak éppen ezt a felek nem kívánták a hatóság orrára kötni. Balszerencséjükre valaki bejelentkezett, és innentől kezdve neki kellett volna adni a földet - méghozzá az értékénél jóval alacsonyabb összegért. Ehhez természetesen az eladónak nem fűlött a foga. Azt állította tehát, hogy tartozása állt fönn a vevő iránt, ennek ellenében adta volna át neki a földet a kifüggesztett értéken, azonban az adósságát már más formában kifizette, ezért a föld nem eladó.
Az elővásárlási jog gyakorlója nem hagyta annyiban a dolgot, és a bírósághoz fordult. Azzal érvelt, hogy lényegtelen, miért függesztette ki az alperes a földjének adásvételét. A lényeg, hogy el akarta adni, ötszázezer forintért, ő ennyiért megveheti, punktum. Jelentkezésével tulajdonképpen létre is jött a szerződés: övé a föld, kifizeti az árát, és kész. A bíróság - ahogy az előre várható volt - létrehozta a felek között a szerződést, ráadásul azon az áron, amely kifüggesztésre került. A föld az értékének töredékéért kelt el.
Tipikus példa ez két dologra is. Az egyik: hogyan próbálják a befektetők megúszni az illetékfizetést oly módon, hogy papíron sokkal olcsóbban vásárolnak ingatlant, mint amennyi pénz valóban gazdát cserél. A másik: hogyan használják ki ezt az elővásárlásra jogosultak. Így teljesül valamelyest a törvényalkotó célja: a helyben lakó, tőkeszegényebb emberek is szólhassanak bele a tulajdonviszonyok alakulásába.
Fűzzük hozzá: ahhoz, hogy ez sikerüljön, a vevő és az eladó is jogi baklövések sorozatát követte el.