Bosszú

Ráadásul már nem divat, csak a szüleim erőltetik. Anyukám például hétfőn már hajnalban kiráncigál az ágyból. Ilyenkor az iskolai ünnepségekre készült, gyűlöletes vasalt nadrágot, zakót és inget veszem fel farmer és póló helyett. A székre pedig kirak egy hosszú listát, akikhez mennem kell. És bukszát tesz a zakóm zsebébe a rokonok végett. Hiába szeretnék aludni, muszáj csatlakoznom a falunk locsolókülönítményéhez.
A tanárnő azért külön megfeddett, hogy különítménynek hívtam a locsolókat, ami szerinte "politikailag rossz emlékű szó", illetlenség ilyet írni egy szép ünnep kapcsán. Könnyű neki! Nem ő kuncsorog egész nap, mert a listából senkit nem szabad kihagynom, különben sértődés lesz a dologból. Én viszont este összerogyok a fáradtságtól, és háborog a gyomrom a sok szájragasztó süteménytől. Annyi erőm se marad, hogy kipakoljam a zsebeimet.  Anyukám viszont mindig fillérre pontosan megszámolja a pénzt, és megkérdi azt is, ki mennyit adott.
Tiszta szerencse, hogy az idén nem sültem fel úgy, mint három éve. Akkor keresztapáméknál felejtettem a kölnimet, és a két szeplős, lófogú unokatestvérem fuldoklott a gyönyörűségtől, amikor a locsolóvers után hasztalan tapogattam a zsebeimet fülig vörösödve. Még az utcán is hallottam a nyerítésüket. Kár, hogy nem zúdítottam rájuk egy vödör vizet, hogy elhallgassanak végre.
A tanárnőnek persze semmi dolga ilyenkor. Csak ül otthon egész nap, és leselkedik kifele a csipkefüggönyös ablakán.
Hozzá különben juszt se mentem be! Hervadozzon csak szépen magának. Szerintem bosszúból adott egyest a dolgozatomra is.
Lejegyezte: