Jogi esetek

Egy fiatal fiú a hullámfürdőben úszkált, amikor - azóta is tisztázatlan módon - valaki fejbe rúgta vagy ráugrott kintről, esetleg összekoccantak. Lényeg, hogy a srác súlyosan megsérült. Akármi is történt, a medence olyannyira zsúfolt volt, hogy a bűnöst meg sem találták. Éppen ezért a hullámfürdő üzemeltetőjét mint feltételezett károkozót fogták perbe.
Az ügyben két ítélet is született; természetesen a második lett a döntő, de érdemes az elsőt is szemügyre venni. Ebből ugyanis kisilabizálható az, vajon miért lehetne jogos a fürdő üzemeltetőjét hibáztatni azért, ha például a medencében ránk ugrik valaki. A fiú azzal érvelt, hogy nem volt elég úszómester vagy pedig nem tartottak rendet, hiszen ellenkező esetben a tilalom ellenére senki nem ugorhatott volna rá. Sajnos nem sikerült tisztázni, végül hogyan is szerezte a felperes a sérülését, mert később azt állította, nem ráugrottak, hanem megrúgták a hullámfürdőben. Ebben az esetben azt vethette a strand üzemeltetőjének szemére, hogy a medencében tartózkodó személyek számát nem korlátozták, és így egy négyzetméterre hárman is jutottak, amikor a mesterséges hullámverést elindították, ebből pedig logikusan következett a baleset. Ezt az érvelést végül első fokon elfogadta a bíróság; a következő tanács viszont egészen más következtetésre jutott.
Volt már szó ezeken a hasábokon az általános kártérítési felelősségről. Ez a rendelkezés a magyar polgári jog alfája és ómegája. Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha ezt közérthető nyelvre szeretném fordítani, azt mondanám: a kártérítés akkor jogos, ha a kárt okozó jogellenes dolgot művel, és az neki fel is róható.
Ez a titokzatos felróhatóság egy furcsa fogalom, körülbelül azt jelenti, hogy a kárt okozó nem tesz annyi óvintézkedést, amennyit elvárnánk tőle. A polgári peres eljárásban először a károsult bizonyítja, hogy őt kár érte, azután azt, hogy ez azért történt, mert az alperes - vagyis a kár vélt okozója - jogellenesen járt el.
Tegyük fel, hogy a jogellenességet, a kárt és a köztük lévő okozati viszonyt sikerült bizonyítani. Ekkor a károkozó jön sorra: neki viszont azt kell napnál világosabban a bíróság tudomására hoznia, hogy kár is van, jogellenesség is van, sőt a második okozta az elsőt, ennek ellenére ő mégsem állja a cechet, mert más sem cselekedhetett volna okosabban. Példánkban: ha nekem van két fürdőmesterem, akik rá is szólnak az ugrálókra, mégis egymás nyakát szegik, akkor én mint fürdőigazgató - bár kötelességem volna rendet tartani az uszodában - talán mégse legyek hibás.
Ebben az esetben a bíróság azt mondta ki, hogy a fürdő nem tartozik kártérítési felelősséggel, ugyanis a fiú nem bizonyította a jogellenességet. Hiába érte őt kár a medencében, ha sem jogellenes magatartást, sem a kár és a fürdő tevékenysége közötti összefüggést nem tudott bizonyítani. Ezért bukta a pert: ha a saját bizonyítását letudja, akkor már a fürdőnek kellett volna meggyőznie a bíróságot arról, hogy normális dolog ezer embert beengedni egy pöttömnyi hullámmedencébe.