Tessék befáradni!

Elkészítésük némi kézügyességgel nem nagy ördöngösség, a családtagokkal közösen barkácsolva pedig igazi vidám foglalatosság. A rajzolás mondjuk a mamáé, a fűrészelés az apáé, a festésben pedig a gyerekek jeleskedhetnek.
A nagyobb méretű "ajtóőrzőkhöz" rétegeltfa- vagy farostlemezre (a kisebbeket ehelyett elkészíthetjük vastag kartonból is) felrajzoljuk a kívánt állatformát, majd dekopírfűrésszel kivágjuk. A széleit csiszolópapírral legömbölyítjük, hogy a durva él ne sértse fel a bőrünket. Az elejét és az oldalát fessük le "testszínnel"; majd következhet az arc. Egyetlen motívum kötelező, a széles mosoly! Ettől kezdve a fantázia veszi át a főszerepet: fiú legyen avagy lány; milyen a ruhát fessünk rá; tartson-e a kezében csokrot, avagy sem? Mindenesetre jól mutat, ha tavaszi színekbe öltöztetjük az állatokat, és ne spóroljunk a virágdíszítéssel sem. A pici finomságok, apró ötletek dobják fel igazán a figurákat: egy masni a hölgyek hajába, egy nyakkendő a fiúknak, no meg a díszgombok a ruhán. A nyuszik bajszát és haját festett raffiából ragasztjuk fel. A hangulat fokozásához állítsuk a tapsifüleseket szobabeli virágos rét közepére: egy falemezt fessünk be előbb zöldre, majd "hintsük be" tarka virágokkal.
Nemes Éva