Jogi esetek

Mai esetünk arról szól, hogyan szállt ringbe három lehetséges örökös az elhunyt amúgy nem túl jelentős vagyonáért. A férfinak saját leszármazottja nem volt, csak a második házastársának egy leánya, akivel kapcsolata nem volt éppen kitűnő. A mostohaleány rögtön érettségi után elköltözött a szülői háztól, mert anyjának új férjével nehezen állhatták egymást. Amikor az édesanya meghalt, kibékült mostohaapjával, és az öregember, akit felesége halála nagyon megviselt, mostohalányára hagyta vagyonát egy szabatos és szabályos végrendeletben. Kapcsolatuk ugyan továbbra sem volt felhőtlen, de azért úgy-ahogy kijöttek: fél év után újabb, ügyvéd által ellenjegyzett végrendelet készült, amely ismét a mostohalányt nevezte meg örökösnek.
Ismét eltelt pár hónap, és az öregember megorrolt az örökösére, mivel az némely tárgyakat elvitt a lakásából - hogy ebben valóban megegyeztek-e, ahogy a lány mondta, esetleg tényleg az idős férfi tudta nélkül történt, azt utólag már nehéz volna kideríteni. A férfi magánvégrendeletet készített, amelyben ezúttal örököseként "legjobb barátját" nevezte meg, aki rendszeresen látogatta. Két hét sem telt el, és az örökhagyó meghalt, úgy, hogy lakásán csak napok múlva találták meg: senki nem kereste addig.
A harmadik jelentkező nem volt más, mint a magyar állam. Ugyanis egy új végrendelet mindig hatálytalanítja az előzőt, következésképpen a mostohalány már nem lehetett örökös. Az örököst azonban azonosításra alkalmasan kell a végrendeletben megnevezni, és a "legjobb barátom" kifejezés a magyar állam szerint nem ilyen. Ha nincs más törvényes örökös, a végrendelet pedig érvénytelen, akkor a vagyon az államra száll.
A perben tehát hárman követelték maguknak az örökséget. A mostohalány azt mondta: mivel az őneki kedvező végrendelet utáni rendelkezés érvénytelen, ezért az utolsó érvényes dokumentumot kell figyelembe venni - amely szerint ő az örökös. A "legjobb barát" így érvelt: a törvény azt kívánja, egyértelműen megállapítható legyen, kire gondol az örökhagyó, nem pedig azt, hogy feltétlenül teljes névvel, címmel, telefonszámmal szerepeljen a végrendeletben. Mindenki tudja, hogy ő látogatta az öregembert, hogy régóta jóban voltak, vagyis egyértelműen megállapítható, a "legjobb barátom" kitétel őrá vonatkozik. A magyar állam úgy vélte, a mostohalányt kinevező végrendelet hatálytalan, a legjobb barátnak kedvező végrendelet tartalmi hibás, tehát érvénytelen, ezért jöhetnek a törvényi öröklés szabályai, mely szerint a vagyon a magyar államra száll.
A bíróság először a mostohalányt szerelte le. Azzal, hogy az öreg új végrendeletet írt, az előzőeknek végük. Akár szabályos, akár nem az új végrendelet, ha abból arra lehet következtetni, hogy az örökhagyó nem akarta rá hagyni a vagyonát, akkor az nem lesz az övé, és kész.
Más a helyzet viszont a legjobb baráttal. A bíróság tanúkat hallgatott meg, és arra a következtetésre jutott, hogy megállapítható: legjobb baráton az örökhagyó nem érthetett senki mást, csak ezt a bizonyos férfit. Vagyis az örökös megnevezése egyértelmű, tehát a végrendelet nem hibás. Az állam és a mostohalány elől a "legjobb barát" vitte el az örökséget.