Jogi esetek

Mai jogesetünk annyiban különleges, hogy nem befejezett bírósági per alapján írom: ez a büntetőügy még a nyomozási szakban hamvába holt. A mezőgazdaság területén, egy elkönnyelműsködött vetőmagvásárlás körül vizsgálódunk. A történet arról szól, milyen nehéz egy csalást felderíteni, ha egyszer a kezdet kezdetén nem voltunk óvatosak. A vetőmag-szövetkezetet felhívta egy magát (a nevet szándékosan megváltoztattam) Bivaly Bélának nevező személy mondván, ennyi és ennyi, ilyen fajta vetőmagot szeretne vásárolni. A mondott napon meg is érkezett egy teherautóval meg egy sofőrrel, átvették a vetőmagot, kiállították a szállítólevelet, és megegyeztek az eladóval, hogy egy hónap múlva fogják az árut kifizetni. Azzal a majd' egymillió forint értékű vetőmaggal elfüstöltek.
Pár nap múlva az eladó elküldte a számlát a szállítólevélen található cégnek, de ott nem vették át. A második próbálkozás annyiban sikerrel járt, hogy a címen átvették a számlát, de a pénz csak nem akart megérkezni. Végül többszöri fizetési felszólítás után a rendőrséghez fordult a szövetkezet, szerezze vissza a vetőmag árát.
A rendőrség tanulmányozta a szállítólevelet, annak alapján meg is találták a céget, melynek vezetője a nyilvántartás szerint Bivaly Béla volt. Minden stimmel, gondolták a rend őrei, és rögtön gyanúsítottként hallgatták ki Bivalyt. Ő pedig elmondta, hogy a céget fél éve vásárolta meg, azóta gazdasági tevékenységet nem folytatott, soha nem vett vetőmagot senkitől - hanem a cég bélyegzőjét már régen elvesztette. Ez kifogásnak nem lett volna jó, de amikor Bivaly Béla fényképét megmutatták a vetőmag-szövetkezetnél, ott nem ismerték fel. Vagyis tényleg nem ő vásárolt. Ekkor a rendőrség elővette az autó tulajdonosát, hiszen a szállítójármű rendszáma is megvolt. A fuvarozó - neve, mondjuk, Zakat Antal - megmondta, hogy ki rendelte meg nála a fuvart, és hogy melyik sofőrje vitte az autót. A sofőr elmondta, hogy ő a rakodást intézte, és azt az embert, aki vele tartott, nem ismerte, a nevét nem tudja. A fuvart megrendelő férfi azt mondta, hogy tőle egy harmadik férfi kérte, szervezze meg a kocsit. Ezt a személyt is előhalászta a rendőrség. Az illető azt állította, hogy ő nem rendelt fuvart, viszont egy Zoli nevű ismeretlen embert egy másik ismeretlen ismerős kérésére elvitt egy fuvarozóhoz, akit Tóni bácsinak hívtak.
Ekkor a rendőrségnek már keresztbe állt a szeme, hiszen a becsapottak és a tanúk egyik szereplőt sem ismerték fel. Tehát annyiban mindegyik igazat mondott, hogy személyesen nem ők mesterkedtek a talált bélyegzővel. Utolsó próbálkozásként megpróbálták ellenőrizni a kérdéses vidéken a nagyobb mennyiségű vetőmag-értékesítéseket, de ez nem vezetett eredményre. Két gyanús szállítmányt is találtak ugyan, ám az egyiket, mint utóbb kiderült, máshonnan lopták, a másiknak az eladóját meg szintén nem lehetett megtalálni. Így a rendőrség megszüntette a nyomozást.
A dolog temérdek tanulsággal jár. Először is: ha már milliós üzletet kötünk valakivel, akkor kérjünk tőle egy személyi igazolványt. Arról már nem is beszélve, hogy még kisebb értékű tulajdonunkat se adjuk senki kezébe biztosíték nélkül. Ha semmi nincs a kezünkben, akkor a rendőrségre hiába számítunk.
Ja, és vigyázzunk a bélyegzőnkre!