Jogi esetek

Több szó is esett már e lapokon öröklésről, de az egyre gyakrabban előforduló élettársi kapcsolat ilyen vonatkozásairól még nem beszéltünk. Mi jár a volt élettársnak?
A kérdésre a válasz alapvetően egyszerű, mert a törvényes öröklés nem vesz tudomást az élettársakról - vagyis nem jár nekik semmi, minden a vérrokonoké. Esetünkben egy asszony tizenöt évet "húzott le" egy férfival, aki ez idő alatt a teljes fizikai összeomlásba itta magát, olyan sikeresen, hogy családja már régen nem állt vele szóba. Fura egy párkapcsolat volt ez: egy háztartásban éltek a férfi ingatlanában, de külön kasszából gazdálkodtak, és külön gazdaságot is vezettek. A férfi részegessége miatt gyakran szorult az asszony segítségére, végül a nő el is unta a dolgot, és elköltözött. De visszajött, arra az ígéretre, hogy esetleg majd örökölheti a házat, ha a férfi meghalt. Ami két évvel később be is következett, mert egy ronda esés után a férfi combnyaktörést szenvedett, és a kórházi kezelést követően már csak az ágyat nyomta, míg meg nem halt. Ez alatt a két hónap alatt a család feléje sem nézett, csak az élettárs ápolta. Végrendelet azonban nem készült, így a ház a férfi testvérére szállt.
Az élettárs tudta, hogy örökölni ugyan nem örökölhet, van azonban egy kiskapu - a hagyatéki tartozás. Amivel az elhunyt tartozott, azt lehetőség szerint ki kell fizetni a hagyatékból, és a maradékot kapja meg az örökös. Az asszony elkezdte összeadni a költségeit: a többéves ápolást, támogatást, segítséget, amit a részeges embernek nyújtott, aztán a halála előtti két hónapos ápolás költségeit, a temetés árát, amit kifizetett. Az egész summa nagyjából lefedte a házat szőröstül-bőröstül. A testvér persze hallani sem akart ilyesmiről - a szereplők, ahogy ez már szokás, a bíróságon találták magukat.
Abban nem volt vita, hogy a betegség utolsó stádiumára jár az ápolási díj az asszonynak, mint ahogy a temetésre elköltött összeget is vissza kell kapnia. De vajon a megelőző évekre jár-e neki valami, amiért elviselte, támogatta, segítette a férfit? A bíróság úgy vélte, hogy az élettársi kapcsolattal szemben a társadalom elvárásai olyanok, hogy előírnak egy támogatási kötelezettséget. Hiába nem vagyunk házastársak, azért még egy háztartásban élve kénytelenek vagyunk egymást segíteni. A megelőző időszakra nem jár pénz az asszonynak, mert csak azt tette, ami minden élettárs kötelessége. Ő viszont azzal érvelt, hogy a férfival nem is voltak élettársi kapcsolatban.  Törvény szerint ez a jogviszony házasság nélkül érzelmi és gazdasági közösségben élő személyek között áll fönn: ők azonban külön tartották nyilván a pénzüket, külön summákból finanszírozták a közös kiadásaikat is - azaz nem éltek gazdasági közösségben.
Végül a törvényes öröklés győzött: a részeges élettárs támogatását és - utolsó, végzetes betegsége idejét kivéve - ápolását a bíróság nem tekintette olyan költségnek, ami meghaladja egy élettárs támogatási kötelezettségét. A gazdasági közösség pedig fennáll akkor is, ha mindennap más vásárol be a boltban a saját pénzéből, és nincsen közös kassza. Aki pedig az élettársáról gondoskodni akar, az készítsen végrendeletet. Persze lehet-e ennyi előrelátást elvárni egy részeges embertől?