Jogi esetek

Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a házasság a jogban egy különös vagyonjogi szerződés, amelynek - többek között - öröklési kihatásai vannak. A példabeli férfi ötven is elmúlt, amikor másodszor megházasodott úgy, hogy az első házasságából már volt egy felnőtt lánya. Az ilyen felállás eleve magában hordozza az öröklési jogvita lehetőségét. A helyzet később megoldódni látszott, ugyanis a férfi kicsit gyakrabban nézett a pohár fenekére, mint ahogy azt az új asszony elvárta volna, ezért néhány év után a második feleség elköltözött a közös lakásból. A házasságot viszont nem bontották föl.
A második feleség saját egyetemista fiával törődött, de azért egyre jobban lerobbanó férjéhez is eljárt, hétvégente főzött rá. Néha ott is aludt, de rendesen nem tudott pihenni, mert a férfi olykor alaposan betintázott. Ennek ellenére a nő anyagilag is segítette munka nélküli férjét. Az egyszer rosszul lett, s történetesen két napig senki nem nyitotta rá az ajtót. A szomszédok hívták ki hozzá a mentőket, de már nem lehetett megmenteni, a kórházban meghalt. Felesége részt vállalt az eltemettetésében, kifizette addig felgyűlt adósságait. Majd felmerült a kérdés, hogy feleségként részesülhet-e az örökségből vagy sem.
A törvényes öröklésben a házastársat ugyan megelőzi a leszármazott, de gyakorlatilag ugyanazt öröklik. Az ingatlan a leszármazottaké, de a házastárs haszonélvezeti jogával terhelten. Ez a haszonélvezeti jog volt most a tét. Az öröklés szabályai között szerepel ugyanis, hogy kiesik az öröklésből a volt házastárs, ha az örökhagyó halálakor nem állt fenn köztük házastársi életközösség, és a körülményekből nyilvánvaló, hogy erre nem is volt kilátás.
Mi is az a házastársi életközösség? Ezen a bíróság gyakorlatilag azt érti, amitől a házasság több lesz valamiféle vagyonjogi szerződésnél. Bensőséges érzelmi kapcsolatot, amely magában foglalja a nemi életet is. A közösen vitt anyagi ügyeket. Együttélést, az élet közös megszervezését, együttműködéses ügyintézést. Ezekhez a feltételekhez köti a törvény a házasság mint polgárjogi szerződés joghatásait.
Jelen esetben az volt tehát a kérdés, örökölhet-e a házastárs annak ellenére, hogy nem élt együtt az elhunyttal. Tagadhatatlanul voltak erre érvei. Hiszen az önmagát tönkretevő férjét részben ellátta. Törődött vele, olykor főzött rá, anyagilag segítette. A kettejük közötti viszony megromlásáért nem a nő volt a felelős, hanem az elhunyt italozása, ennek ellenére a feleség kitartott férje mellett, amikor szükség volt a segítségére. Az viszont kétségtelen tény, hogy külön lakásban éltek.
A bíróság ítélete az elhunyt lányának kedvezett. Az ítélkező tanács úgy vélte, a feleség magatartása szép és dicséretes, ám ez nem változtat azon, hogy a házastársi életközösség nem állt fenn, és remény sem volt a helyreállítására. Ugyanis itt objektív tényezőkről van szó, nem vétkességi kérdésről. Lényegtelen, hogy a házas felek azért nem éltek együtt, mert a férj egyfolytában be volt rúgva. A férj vagyonának öröklése szempontjából csak és kizárólag annak van jelentősége, hogy a halál pillanatában együtt éltek-e vagy volt-e még erre remény. A bíróság úgy ítélte meg, hogy nem, ezért az asszonyt kizárta az öröklésből.