Jogi esetek

Előfordult már, hogy valaki egész nyugodtan járkált ki a földjére, míg egyszer csak egy erdőt talált rajta. Kiderült, hogy az ingatlan nem is az övé, sőt, a hiteles ingatlan-nyilvántartás szerint soha nem is volt az. Pedig a szerződés megvan az adásvételről, és a szükséges iratokat be is nyújtották, csak a hivatal nem jegyezte be a tulajdonszerzést. Ha a megfelelő határidők elteltek, akkor bizony vajmi csekély esély van arra, hogy akár a földet visszaszerezzük, akár kártérítést csikarjunk ki a földhivatalból közigazgatási jogkörben okozott kárért. Aki meg résen van, és időben észreveszi a hibát, a földjéhez ugyan nem juthat hozzá, ám a földhivatalon leverheti az őt ért veszteséget.
Hősünk kora tavasszal megvásárolt egy nagyobb ingatlant, kifizette az árát, benyújtotta a szükséges iratokat a földhivatalhoz, és várta a bejegyzésről szóló határozatot. Ami nem érkezett meg. Jött viszont egy levél a földhivataltól nyár közepén, hogy tél végén - tehát főszereplőnk előtt - már más is megvásárolta az ingatlant az eladótól, és mivel ő nyújtotta be először az átruházásról szóló papírokat, ezért a termőföld az övé. A vevő nem nyelte le a dolgot, megkereste az eladót, aki elismerte, hogy tényleg kétfelé adta el az egy szem ingatlant, de a kárt majd megfizeti. Ebből természetesen nem lett semmi, a csaló szőrén-szálán eltűnt. Mivel a korábbi vásárlóé a föld, a második vevőnek egyetlen módja maradt arra, hogy a kára megtérüljön: ha el tudja érni, hogy a földhivatal fizessen neki.
A földhivatal természetesen sáros is volt. Hiszen amint beérkezik egy kérelem, azt széljegyeztetni kell - vagyis a tulajdoni lapon már a kérelem beérkezésének napjától rajta van, hogy valaki dokumentumokat nyújtott be arról, ez az ingatlan már az övé. Vagyis a földhivatal ott hibázott, hogy tél végén érkezett egy tulajdonosváltás bejegyzésére irányuló kérelem, amit ők nem vezettek rá a tulajdoni lapra, csak nyáron - ezért tudott a csaló kétszer eladni egy ingatlant.
A földhivatal nem is ezzel kötözködött. Egy szóval sem állította, hogy nem hibás, pusztán azt: ő csak a második hibás. Ugyanis a szerződéssel kapcsolatban okozott kár - ilyet okozott a csaló - megelőzi a szerződésen kívülit. Előbb érvényesíteni kell a szerződéses kárt, és ha azt megítéli a bíróság, de nem lehet behajtani, akkor lehet elővenni a szerződésen kívüli károkozót. Ez - a magyar igazságszolgáltatás tempóját ismerve - további éveket jelentett volna, a pereskedés így is majd' egy évtizedig tartott.
A bíróság azonban úgy okoskodott: a csaló sehol nem található. Valószínű tehát, hogy a követelést a szerződéses károkozón nem lehet behajtani. Egyetemlegesen kell fizetni a károkozóknak: ez azt jelenti, hogy a károsult azon vasalja be a tartozást, akin könnyebben sikerül. Akiknek közös vaj van a fején, azok pedig egyezkedjenek egymás között.
Ez az eset némi biztatást jelent azoknak, akik időben eszmélnek ugyan, de nem vágnak bele a földhivatal elleni pereskedésbe, mondván, a hivatalnak kiszolgáltatott ügyvédek között úgysem találnak pártfogóra, és a bíró is a hivatal "vitorlájába fúj". A dolog lehetséges, bár könnyen előfordulhat, hogy ügyvédért jó messzire kell menni.