Jogi esetek

Lapunk többször is írt permetezés következtében elhullott méhekről a közelmúltban, ezért nagyon örültem, amikor a napokban egy hasonló témájú jogesettel találkoztam. A történet jogi vonatkozásaiban az általános felelősségi szabályokról szól, melyeket a múlt héten már felvezettünk.
Van egy méhész és egy gabonatermesztő, egymás szomszédságában. A földművelő jól tudja, hogy óvatosan kell bánni a permetszerekkel, ám egyszer mégis bekövetkezik a baj. Még csak a fél árpaföldet gyomirtózták le, már érkezik a méhész a rossz hírrel: hullanak a méhek, abba kellene hagyni a permetezést. A szomszéd előkeresi a permetszer dobozát, amelyre fehér alapon feketével azt véste a gyártó, hogy ez egy méhkímélő gyomirtó. Ettől meg is nyugszik a gabonatermelő, mondván: lehet, hogy pusztulnak a méhek, de nem azért, mert ő permetez, hanem csak úgy. Ezért szilajon folytatja a gyomirtózást, elvégre a munka nem állhat hiába. A méhek pedig hullanak tovább.
A méhész kára ötszázezer forintra rúg, meg van róla győződve, hogy a gyomirtó a ludas a rajok elpusztításában, ezért a bírósághoz fordul. Térítse meg kárát a szomszéd, aki váltig hangoztatja, hogy még ha a gyomirtótól pusztultak is el a méhek, ő akkor sem hibás, hiszen minden tőle telhetőt megtett: megvette a drágább, méhkímélő permetszert. Mit tehetett volna még ezenfelül?
Először azt kellett eldöntenie a bíróságnak, hogy mi lelte a méheket. Ehhez a megfelelő állat-egészségügyi hatóságtól kértek egy szakértőt, az pedig megállapította, hogy az elhullott állatok mérgezéses tüneteket mutatnak, ámde semmilyen szert nem lehetett kimutatni az állatok maradványaiban. Az első szakvélemény itt véget is ért, mondván: nincs szermaradvány, nincs tehát mérgezés sem, bármennyire is kitárt szárnyakkal és kinyújtott szopókákkal hullottak el a méhek. Az elsőfokú bíróság ennek alapján ítélt, igazat adva a földművelőnek. A másodfokú bíróság kérte a szakvélemény kiegészítését: jó-jó, nem a permetezéstől pusztultak el a méhek, de akkor mitől? Végül azt állapította meg ugyanaz a szakértő, hogy az állatok egymást csípték agyon, ezért mutattak mérgezéses tüneteket. De miért? Kiderült, hogy a permetezőszertől valójában semmi bajuk nem lett a méheknek, csak megváltozott tőle az illatuk, ezért nem ismerték fel őket a társaik, és agyonszurkálták őket. No jó, mondhatta erre a növénytermesztő szomszéd, de én nem vagyok méhész, honnan tudhattam volna?
Megint az volt a kérdés: úgy járt-e el a szomszéd, ahogy az adott helyzetben általában elvárható? Kellett-e tudnia, hogy ha a gyomirtót kiszórja, abból a szomszédjának kára keletkezik? Természetesen nem. Akkor viselje csak a kárt teljes egészében a méhész? Természetes jogérzékünk azért erre is berzenkedik csöppet. A bíróság azt a megoldást választotta, hogy megosztja a kárt a két fél között. Ugyanis a szomszédtól nem volt elvárható, hogy megjósolja a méhkímélő gyomirtó hatásait. Az viszont már elvárható lett volna, hogy abbahagyja a permetezést, amíg ki nem derül, mitől pusztulnak az állatok. Mivel ekkor a szer egyharmadát még nem szórták ki, a kár harmadát megakadályozhatták volna - ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest a bíróság.