Jogi esetek

Odáig rendben volnánk, hogy az állampolgárok azt szeretnék: kárukat térítse meg, aki azt okozta. Alábbi példázatunk azt mutatja be: nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy valakit kár ért-e vagy nem.
Főhősünk fiatal, húszéves hölgy, aki - bár nem akarta - "bekapta a legyet". Mivel sem megfelelő iskolai végzettsége, sem állása, sem szilárd párkapcsolata nem volt, úgy gondolta, hogy a gyermeket nem vállalja. Be is feküdt a kórházba, és ott elvégezték rajta a beavatkozást - ámde a műtét sikerességét nem ellenőrizték. Pár héttel később visszament kontrollra, akkor sem mondtak neki semmit. Végül kiderült, hogy az időben elvégzett abortusz ellenére a lány terhes maradt - ekkor azonban a magzat már nem egy-két hetes, hanem öt hónapos volt. A beavatkozást még el lehetett volna végezni, de a lány nem akarta magát az első műtétnél sokkal fájdalmasabb és veszélyesebb tortúrának kitenni, ezért úgy döntött, hogy megszüli a gyermeket.
Olvasóink közül sokan a saját bőrükön is tapasztalták, hogy gyermeket vállalni nem egyszerű dolog - mindenesetre jár némi életmódváltozással. Főszereplőnk azért fordult a bírósághoz, hogy a kórház térítse meg neki azt a kárt, amit a gyermek nem kívánt születése okozott. Hiszen először a kaparást végző orvos mulasztotta el ellenőrizni, hogy milyen eredménnyel járt a munkája. Másodszor a kontroll alkalmával sem állt a kórház a helyzet magaslatán, amikor a már tízhetes terhességet sem vették észre. Ezek mind olyan orvosszakmai bakik, amelyek jóval túl vannak az elvárhatóság határán - érvelt a lány ügyvédje. Na de hol itt a kár?! - vágott vissza a kórház képviselője. Rendben van, hibáztunk, de kárt nem okoztunk. Egészséges kisgyerek született, ennek mindenki csak örülhet.
Itt valóban megakadt az ügy. Milyen jogcímen követelhet kártérítést egy anyuka, akinek minden orvosi műhiba ellenére egészséges babája lett, sőt neki magának sem lett semmi baja? Egyrészt arra hivatkozott, az önrendelkezési joga sérült, hiszen nem dönthetett szabadon arról, megfelelően érett-e, valamint anyagi helyzete megengedi-e, hogy ő egy babának adjon életet. Ez végső soron az emberi méltósághoz való jogát sértette meg, ez tehát a követelés jogalapja. A kártérítés pedig egyrészt egy vagyoni részből áll, amely a nem kívánt gyerek eltartására kell, másrészt egy nem vagyoni részből, amely azért hivatott kompenzálni az anyukát, hogy a kórház megsértette az önrendelkezéshez fűződő jogát, ezzel összefüggésben pedig emberi méltóságát.
A bíróságnak tulajdonképpen azt kellett eldöntenie, kár érte-e a lányt. Nem élhet úgy, mint előtte, az kétségtelen. A gyerekkel sok gond és baj van, különösen, mivel sem állás, sem végzettség, sem apuka nincsen. Valóban, mindez részben a kórház hibája - csakhogy egy gyermek létét mégsem lehet káreseménynek tekinteni. A bíróság szerint a lényegi pillanat az volt, amikor a húszhetes terhesség kiderült, hiszen ekkor még el lehetett volna végezni az abortuszt - csakhogy ekkor már a lány nem ment bele. Vagyis a gyermek megtartásáról végső soron mégis ő döntött, ezért a döntés súlyát is neki kell viselnie.