Leosztották a hatalom kártyáit

A fekete lapokra Leah, a halálisten figuráit rajzolták, a pirosakra ellenben Dornodon alakjait - aki nem tudná, ő volt az, aki azért égette fel a világot, hogy isten lehessen. A két pakli egy-egy játékos kezében, a két világ egymással küzd: sebzések, bájolások, varázstárgyak és megsemmisülő életek jelzik a meccs állomásait.
- Nem olyan borzasztó ez, mint amilyennek látszik - nyugtatgatnak a kamaszok, amikor a Hallucináció börtöne című lapnál megfogom a fejem. Aztán a legnagyobb lelki nyugalommal újabb szörnyet küldenek a harcba.
Szombat délelőtt van, amolyan háziversenyt bonyolítanak le a Camelot Kártyavárban. Nemcsak egriek dobták be saját építésű paklijaikat, de Borsodból és Nógrádból is jöttek "mágusok". Akad a mezőnyben alig tízéves fiúcska, aki szerény mosollyal rendre padlóra küld mindenkit (persze csak képletesen). Egy mosolygós, szakállas apuka addig kísérte versenyről versenyre csemetéjét, amíg megérezte magában a varázserőt. A negyvenhét éves Kálmánt - aki civilben munkaügyes - mára teljesen elragadta a hév. Kedvenc játékát úgy hívják: a hatalom kártyái.
Találkozom húszéves leányzóval, aki először csak a kiszemelt fiú kedvéért mímelte, mintha érdekelné a mágikus küzdelem, aztán rákapott az ízére. Meséli, hogy baráti társasága kedveli a szerepjátékot is. Ami abból áll, hogy az ember magára veszi egy kitalált lény - teszem azt, robot - szerepét, s a kalandmester által vezényelt történetben igyekszik életben maradni. Megesik az is, hogy a résztvevők beöltöznek vámpírnak, s napokon át csak politizálnak.
Ám most maradjunk a kártyánál!
- Ha elvonatkoztatunk a figuráktól, akkor ez egy nagyon hasznos elfoglaltság. Fejleszti a logikát, megtanít dönteni - érvel egy másik felnőtt, Terenyei Tamás, a bolt tulajdonosa. Szabad idejében lelkes népzenész. Büszkén újságolja, hogy tizenhat éves fia a legjobb magyar a juniorok mezőnyében, s nemrég egy görögországi viadalon mágusozott.
- A tesóm nyolcéves, de már tanítgatom. Nincs mitől félteni, otthon ennél jóval brutálisabb rajzfilmeket néz - mondja egy tizennyolc éves fiatalember. Azt bizonygatja: a kártyalapok kevésbé ijesztőek, mint a tévéfilmekben vagy a számítógépes játékokban felbukkanó rémek. Ezek legalább nem mozognak.
A fantázialényekkel telerajzolt kártyák első nemzedéke jó tizenöt éve jött divatba, s az amerikai módi hamarosan hazánkban is megborzongatta a fiatalokat. Manapság legalább kétezren űzik e stratégiai játékokat, még nemzeti bajnokságot is hirdetnek híveiknek. Találkoztam olyan kamasszal, aki legalább százezret költött rá, hogy saját, verhetetlen gyűjteménye legyen. S mivel a gyártók félévente gondoskodnak az újabb kollekcióról, a "fegyverkezési verseny" sohasem ér véget.
Ahogy a mozifilmeknél és a számítógépes játékoknál, itt is az a "fejlődés" útja, hogy a figurák egyre hátborzongatóbbak lesznek. Tíz éve az egyik első magyarított kártyalapra azt a jelenetet rajzolták, amint őrült honfitársunk kalapáccsal leveri Michelangelo szobrának orrát. Akkor még - irodalmi műveltség gyanánt - a következő Arany János-idézet művelte az ifjakat: "Megrázkódik a test, és talpra ugorván szeme fehérjével körülnéz mogorván." Mindez mára már elavult, hétköznapi esemény volna. Mostanában legalább egy gyémántsörényű pegazus vagy méregdémon kívánkozik a pakliba.
Aki azt hiszi, hogy ijesztő kinézetű, karikás szemű fiatalok gyakorolják a varázslók mesterségét, nagyot téved. Sőt, leginkább az okos, ám kissé zárkózott kamaszokat kapja el ez a szenvedély. Ők azok, akik nem buliznak, nem hajtják a lányokat, s nem emelnek kezet senkire. Csak ülnek békésen, és lankadatlan szorgalommal oltják ki az ellenfél életeit. Egy mágusnak húsz élete van, így legalább egy órácska, mire kileheli valamennyi lelkét...

Az erőszak látványa
A lélekgyógyászok maguk is vitáznak azon, milyen hatással van a gyerekre az erőszakos képi világ, amely a tévéből, a számítógépes és egyéb játékokból bombázza őket. Egyes pszichológusok a katarziselmélet hívei: szerintük az erőszakos játékok segítenek levezetni a kicsikben és kamaszokban felgyülemlett feszültséget. Mások viszont úgy vélik, a brutális képek fokozzák a gyerekek agresszivitását. (Statisztikák szerint a "sugárzó házi oltár", azaz a tévé révén az amerikai csemeték 14 ezer gyilkosságot és 250 ezer erőszakos tettet látnak, mire felnőnek.) A kutatók megfigyelték, hogy a kiegyensúlyozott családi háttér ellensúlyozza a külvilágból érkező rémképáradatot. Ám azok a nebulók, akik zaklatott körülmények közt élnek, kiszolgáltatottabbak a brutális hatásnak, s maguk is könnyen rákapnak az erőszakra.