Házilag tilos!

Ami még rendjén is volna, ha a háziak nem éreznék mindenütt úgy, hogy a nevezetes napot csakis valami saját szeszspecialitással lehet megünnepelni.
Az első megrázkódtatás már a közvetlen szomszéd hajlékában éri az embert. Magdus alapgondolata, miszerint aszalt sárgabarackkal ízesíti a vodkát, ígéretesnek tűnik. Mindaddig, míg képes távol tartani italát a véres hurka receptjével való keresztezéstől. Mikor a drága nedűt mindenféle saját fűszerkeverékkel bolondította meg, aromája leginkább a kínai piacok körömlakkjára emlékeztetett.
Gábor bácsi névtelen remekét egész egyszerűen folyékony atomcsapásnak érzi az ember, bevethetnék mint az első falusi biológiai fegyvert. Íze azonosíthatatlan (és önvédelemből soha nem is kérdezzük az öreget a hozzávalókról), színe viszont kísértetiesen olyan, mint amikor elöblítenek egy tejespoharat.
A kis Zsuzsikáéknál köményes pálinka szedi áldozatait. Az első pohártól csak megrázkódik, a másodiktól már könnye csordul a gyanútlan betérőnek, a harmadiknál meg egyenesen azt kéri a ház kísérletező kedvű asszonyától, hogy inkább zongorázzon.
Soha nem lehet az ember eléggé felvértezve Jozsóék keserűmandula-likőrje ellen. Sokat számít a jó helyezkedés! Öntés közben ugyanis az aljáról spenótszínű moszatok indulnak meg, és mindenki azt lesi, vajon kinek jut a sűrűje. Ráadásul vendéglátónk nagyon kényes a portékájára, ezért a sértődések elkerülése érdekében minden esztendőben úri becsületszavunkat adjuk - sűrű krákogások kíséretében -, hogy ezután az öreg Zwack nyugodtan szögre akaszthatja a mesterlevelét.
Mariska vaníliás szeszes italának (már önmagában a párosítástól is lúdbőrözünk!) érzékeltetésére a teljes festőpaletta szükségeltetik. Érthetetlen módon alaphelyzetben liláspiros színű, áttetsző folyadék. Az üveget megdöntve sötétlilára vált, és gyanús bogyók bújnak elő a zavaros léből. Lehörpintve pedig megfeketedik tőle a nyelv, minimum három napra. Ízét tekintve talán úgy mondanám: mintha terpentint innánk Ferenc József keserűvízre.
A bajt minden háznál tetézi, hogy általában hárompohárnyi kóstolónál hamarabb képtelenség megszabadulni a gyorstüzelő beszédű háziaktól. Ez a mennyiség pedig éppen elég ahhoz, hogy a gyomrunkban a karácsonyi bejgli, a szegedi halászlé meg a szilveszteri malacsült csűrdöngölőt járjon.
Isten egyik legnagyobb adománya a vidéki élet. Talán egyetlen módon lehetne még finomítani az ízén. Mondjuk egy helyi rendelettel: "Házilag likőrt kotyvasztani veszélyes és tilos!"