Jogász lévén - aki ráadásul jogásznővel él - barátok és ismerősök gyakran kérdezik, hogy ezt vagy azt hogyan intézzék el, és mi általában mondunk is valami okosat. Az a vicces, hogy ennek ellenére jóformán senki nem teszi azt, amit tanácsolunk.
Vidéki, idős pár házat örökölt egy dunántúli faluban. Vidéki ingatlantól megszabadulni nehézkes, nekik hosszas várakozás után mégis akadt vevőjük, aki azonban a szociálpolitikai támogatás felvételéhez fürdőszobát akart építeni az öreg házban. Ez mindjárt nyilvánvalóvá tette, hogy a vevőnek nincsen pénze, hiszen amíg fürdőszoba nincsen, addig nem lehet a támogatást igényelni, az ügyintézés meg akármeddig húzódhat. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy a kérelmező meg is kapja a pénzt. A vevő azt kérte, hadd hurcolkodjon be, hadd építse fel a fürdőszobát, mivel a jelenlegi lakóhelyét éppen árverezik. Amint ezt meghallottuk, rögtön azt mondtuk az idős párnak, hogy semmi beköltözés, amíg a számla ki nincs egyenlítve. A vevő lakhatási gondjai nem tartoznak az eladóra: vonuljon albérletbe, csináljon, amit akar, mert ha egyszer bent van a lakásban, onnan csak több év pereskedéssel lehet kirakni. Az ismerőseinknek azonban megesett a szívük a becsületes arcú vevőkön, s hagyták, hogy azok beköltözzenek a házba. S az elmúlt egy évben még nem tudták kifizetni a vételárat...
Fiatal házaspár első családi házát vásárolta, teljesen fel kellett újítani. Már majdnem készen voltak, csak a víz- és a gázszerelés hiányzott. Egy vállalkozónak ki is fizettek egy nagyobb összeget - előre -, hogy abból végezze el a szükséges munkálatokat. A vállalkozó emberei több időt töltöttek a kocsmában, mint kellett volna: a munkával nem haladtak, a pénzt nem adták vissza. Megtehették, hiszen a férjnek semmiféle papírja nem volt arról, hogy pénzt adott a vállalkozónak. Egyetlen adu volt a házaspár kezében: a munkások náluk hagyták a szerszámokat, amelyek összértéke meghaladta azt az összeget, amivel a vállalkozó tartozott nekik. Amikor arról kérdeztek, hogy milyen jogi úton szerezhetik vissza azt a vállalkozói díjat, amit kifizettek, az első, amit mondtam: tartsák ott a szerszámokat, és ne adják vissza, amíg hozzá nem jutnak a pénzükhöz. Ehhez joguk van. Így a vállalkozó is jobban jár, ha fizet - ellenkező esetben futhatnak a pénzük után, ami biztosan sokáig tart, és valószínűleg nem is lesz sikeres. Ehhez képest hallom, hogy a férj egy tartozáselismerő nyilatkozat fejében - amit egy tanú előtt írt alá az egyik munkás, úgy, hogy nem is ellenőrizték, a valódi nevét írja-e olvashatatlanul a papírra - visszaadta a szerszámokat. Ami nemes lélekre és a jogállamba vetett mélységes hitre vall. Jogászszemmel nézve azonban finoman fogalmazva is marhaság. Elcsodálkoznék, ha a pénzét valaha is visszakapná.
Sorolhatnám még a példákat, teleírhatnám az oldalt, és akkor sem lenne vége. Vegyünk vissza valamennyit emberszeretetünkből és engedékenységünkből, amikor anyagi érdekeink képviseletéről van szó. Az emberek nagy többségével azért lehet bármilyen jogi disznóságot megtenni, mert nem akarnak bizalmatlannak, esetleg kapzsinak vagy türelmetlennek látszani. Végül: ha már jogásztól kérünk tanácsot, akkor próbáljuk megfogadni.
