Kinek mondjam el?

Családi körKemény Krisztina2006. 12. 15. péntek2006. 12. 15.
Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
Ez lesz az első közös karácsonyunk az élettársammal, és máris összeütközésbe kerültünk. Tulajdonképpen nem nagy a probléma, mégis sokat vitatkozunk róla. Az ajándékozásról van szó. Mindkettőnknek vannak gyerekei és unokái. Idén, mivel már egyikünk sincs egyedül, úgy döntöttünk, hogy a szentestét és az első ünnepet kettesben tartjuk, másodnapján viszont az egész családot vendégül látjuk. Nagyon készülök az ünnepre, szeretek főzni, párom pedig istenien süt.
Eddig nem is lenne semmi gond. Csakhogy az ajándékokat is ekkor fogjuk átadni. Én minden évben nagy gondot fordítok arra, hogy a gyerekeket valami ötletes ajándékkal lepjem meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni (azt az anyagi lehetőségeim sem engednék), mégis kerül mindig nekik valami, aminek örülnek. A párom - talán mert férfi? - sose csinált ebből ekkora ügyet. Ő egyszerűen a kezükbe nyomta mindig a szokásos összeget. Idén szerettem volna "jobb útra téríteni", kértem, gondoljuk át közösen, melyik gyereke és unokája minek örülne. Ő viszont semmi hajlandóságot nem mutatott erre. Azt mondta, mindig is pénzt kaptak, az a leghasznosabb ajándék, majd vesznek rajta valamit, úgyis ők tudják, mire van szükségük.
Nehezen törődöm bele. Hogy néz majd ki, hogy az én családomat szép kis csomagok várják a fa alatt, az övéi pedig nem találnak ott semmit? Mivel tudnám meggyőzni, hogy hallgasson rám? Vagy ön szerint is neki van igaza?
Üdvözlettel:
özv. B. Jánosné Margit

Kedves Margit!
Azt hiszem, az ajándékozás is egyfajta kultúra. Nem igazság, sokkal inkább szokás, neveltetés és egyéni igény kérdése. Mi a véleményem? Én szokásomnál, neveltetésemnél és egyéni igényemnél fogva úgy gondolom, hogy a pénz nem ajándék. Pénzt - ha muszáj - adjunk segítségként, támogatásként, elismerésünk és hálánk jeléül vagy ösztönzésből, de ajándékként soha. Mert az ajándék sokkal több pénzbeli értékénél: benne van az is, aki adja és az is, aki kapja. Tükrözi ajándékozó és ajándékozott személyiségét, sőt kettejük egymás közti viszonyát is. Ráadásul a készítésére vagy a beszerzésére fordított idő alatt az ajándékozottra gondolunk.
Mindez persze sokkal bonyolultabb, mint átadni egy bankjegyet, és előfordulhat, hogy a legjobb szándék ellenére sem sül el jól (mert nem tetszik a színe, mert nem értékelik az elkészítéséért tett erőfeszítéseinket, mert van már belőle egy pontosan ugyanolyan, vagy mert soha nem fogja használni).
Tudomásul kell venni, hogy az ajándék kaland is: ugyanolyan izgalmas becsomagolni, mint ki. De az egész értelmét veszíti, ha valaki nem szívből, csak kötelességből ajándékoz. Tudom, hogy mégis sok családban különböző alkalmakra pénzt szokás adni. Bizonyára ezt is alá lehet támasztani olyan indokokkal, hogy "praktikus, mindig jól jön, arra fordítja, amire akarja, nem tudtam kimozdulni otthonról, nem volt ötletem". Ahol ez válik szokássá, ott nagyon nehéz áttérni a másik útra. Képzelje csak el: várják már a szokásos összeget, talán el is tervezték, mit vesznek majd rajta. Ha ezek után ön bármilyen kedves ajándékkal várná őket, bizonyára csalódnának.
Így hát azt javaslom, fogadja el párja álláspontját, kreativitását pedig élje ki abban, hogy a bankjegyeket ötletes köntösbe, díszcsomagolásba bújtatja. Így nekik is lesz mit bontogatni a karácsonyfa alatt.
Üdvözlettel:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek