Kinek mondjam el?

Kedves Krisztina!
A lányomnak szeretnék segíteni, mert ő jelenleg arra is képtelen, hogy két sort leírjon. Az ok a következő: a férje váratlanul bejelentette, hogy válni akar. Az elhatározását nem hajlandó megváltoztatni. Hogy mi van a háttérben, azt nem tudjuk. A gondom tetézi, hogy fogalmunk sincs, hogyan zajlik egy ilyen válóper. Engem tíz éve, ötvenöt éves koromban rokkantosítottak. A lányomat három évvel a házasságkötése után, 1995-ben százalékolták le depresszió és vastagbélgyulladás miatt. A perrel kapcsolatban felvetődő esetleges költségeket nem tudjuk kifizetni.
Mi a teendőnk? Kérem, ha tud, adjon tanácsot. Hová fordulhatunk, ha esetleg Önnek nincs lehetősége megnyugtatni bennünket? Van egy lakásuk, kocsijuk, hogy mennyi a kölcsönük, azt nem tudom. Szerény vagyonukkal kapcsolatban mi a szerencsésebb: ha megegyeznek, vagy ha a bíróság dönt a vagyonelosztásról? Elnézést kérek, hogy ennyi kérdéssel bombázom, de kétségbeesésem és teljes tanácstalanságom diktálja a sorokat. Ötödik éve élek egyedül. Már csak a lányom a reménységem, szeretném, ha mielőbb megnyugodna.
Gyors válasza reményében minden jót kíván Önnek:
Egy aggódó édesapa

Kedves Aggódó Édesapa!
Talán furcsán hangzik első gondolatom, mégis leírom: az Ön lánya igazán szerencsés. Hogy miért? Mert van mellette valaki, aki ennyire aggódik a sorsáért. (Hányan összetennék a kezüket egy ilyen édesapáért! Gondoljon csak e rovat néhány előző szereplőjére!) Levelével kapcsolatban miért ez a legfontosabb gondolatom? Mert az Ön legnagyobb, egyben legnehezebb feladata ebben a helyzetben a gyakorlati segítségnyújtás mellett kétségkívül a lelki támasz. Lányának ugyanis nemcsak a válás procedúráját kell végigjárnia, de hitét, önbizalmát és életkedvét, amelyek - feltételezem - romokban hevernek, szintén vissza kell nyernie. Márpedig ha korábban depresszióban szenvedett, akkor ez az amúgy is minden embert próbára tevő alkalom őt egész biztosan még jobban megviseli. Ha kezébe adja ezt a cikket, talán rádöbben, hogy van egy súlyos érv, amiért (pontosabban akiért) képes kell legyen összeszedni magát e küzdelemben.
Ami pedig a konkrétumokat illeti: elválni manapság, úgy tudom, nem feltétlenül kerül sokba - mármint anyagilag. Ha ugyanis sikerül a vagyont közös megegyezéssel felosztani, úgy a procedúra tizenkétezer forintos illetékkel megoldható, amit a felek közösen állnak. Ebben az esetben lányának ügyvédet sem kell fogadnia. Általában ilyenkor mindenki viszi, amit a házasságba hozott, a közösen szerzett javakon pedig belátásuk szerint osztoznak. Ha nincs közös megállapodás, úgy a helyzet jóval bonyolultabbá és költségesebbé válik. Így hát mindenképpen az első variáció a szerencsésebb út.
Amennyiben további kérdései vannak, azt javaslom, forduljon a lakhelye szerint illetékes városi bírósághoz. Minden városi bíróság tart ugyanis hetente egy panasznapot, ahol a panaszosok részletesen elmondhatják ügyüket, kérdéseikre pedig első kézből kapnak díjmentesen (!) választ.
Üdvözlettel: