Sok sebből vérzik a nyugdíjrendszer

Bár sokan alacsonynak tartják ezt az arányszámot, nem rossz eredmény, hogy a magyar lakosság egyharmada tevőlegesen is készül öregkorára. De hogy is gondolkodna előre az, aki még azzal sincs tisztában, hány éves korában mehet nyugdíjba?! Márpedig a megkérdezettek fele még ezt sem tudta - mondja Paál Zoltán szakértő. Még az iskolázottabbak közül is sokan azt hiszik, az utolsó néhány év jövedelme alapján állapítják majd meg a járandóságukat. Egykor így volt, ma azonban sokkal összetettebb a képlet.
A mai nyugdíjrendszer sok sebből vérzik. Alapelvei egy olyan rendszerben fogantak, amikor teljes volt a foglalkoztatottság, s az emberek döntő többsége jövedelmét a munkahelyén kapta.
Ma számtalan ága van a jövedelemszerzésnek, s hogy miből, hogyan él meg, azt mindenkinek saját magának kell bevallania. Így fordulhat elő, hogy minden második dolgozó elvileg minimálbéren él, s csak annyit fizet a nyugdíjbiztosítónak, amennyi még elfogadható. No és ne felejtsük el, az ország elöregszik, csupán néhány év, s több lesz az eltartott, mint az eltartó.
Bár nem megoldás, szükségszerű, hogy mi magunk jó előre gondoskodjunk öreg napjainkról. Az öngondoskodás azonban még nagyon alacsony szinten áll nálunk. Miből gondolom ezt? A megkérdezettek húsz százaléka azzal szeretné megoldani esetleges anyagi gondjait, hogy a nyugdíj mellett dolgozik majd. Legalábbis így tervezi. Na de mi lesz mondjuk 75 év fölött, nagybetegen?! Nincs válasz.
Magyarországon nincs kultúrája a nyugdíj-előtakarékosságnak. Az emberek egyszerűen, ám okosan számolnak. Történelmünk utolsó száz évében nem találunk olyan évtizedet, mikor fiatal, életerős emberek annak reményében adhatták oda fizetésük egy részét, hogy biztosak lehetnek benne: ha majd rászorulnak, ebből meg tudnak élni.
Korona, pengő, forint, néhány esztendő múlva itt az euró. Ki tudhatja, hogy aki ma lemond hónapról hónapra tízezer forintról, mondjuk, negyvenéves korában, az tíz vagy ötven eurót fog visszakapni nyugdíjaséveiben. Ha egyáltalán megéri, s ha egyáltalán akkor még lesz euró.
A bizalomhoz tapasztalat kell. Lehetőleg kedvező életélmény. Húsz esztendővel ezelőtt, 1986-ban újságíró kollégáim jó esetben tíz-tizenötezer forint közötti összeget kerestek. Ha abból két-háromezer forintot befizettek volna (ha egyáltalán lett volna ilyen modell), s okosan gazdálkodtak volna, ma ezt visszakapnák. Sőt, talán a dupláját is.
Volt viszont egy rendszerváltás, elszabadultak az árak - s ma mit lehet venni két-háromezerből?! Akkor, 1986-ban például egy családi ház téli tűzifakészletét kaphatták érte.
Az emberek a nyugdíj-előtakarékosság formáit is alig-alig ismerik. A legelterjedtebb az önkéntes nyugdíjpénztár, amelyeknek 1,3 millió tagjuk van. (Az igazsághoz tartozik az is, hogy ezek egyharmada nem fizető tag, mert például egykor a munkahelye fizetett be, de ez az állás már megszűnt.)
Jóval kevesebben ismerik a nyugdíjcélú biztosításokat és a nyugdíj-előtakarékossági számlákat. És ezért kevesebben is élnek velük.
A fizető tagság többsége havi három-négyezer forintot szán az önkéntes nyugdíjszámlájára. Ez mire lesz elég? Húszévnyi folyamatos befizetés esetén hat-hétezer forintos nyugdíj-kiegészítésre futja majd belőle. Ahhoz, hogy ez az összeg néhány tízezer forintra rúgjon majd havonta (vagyis tényleges pénzügyi segítség legyen öregségünkre), a nyugdíjba vonuláskor tíz-húszmilliónyi megtakarításnak kell lennie a számlánkon.
Na de hogyan tegyük? Ahogy betöltjük a negyvenedik születésnapunkat, el kell kezdenünk havonta legalább ötvenezer forintot befizetnünk ide, hogy húsz év alatt - az aktív munkánk és járulékfizetésünk mellett - megalapozzuk nyugodt öreg napjainkat. A szakértő szerint havi minimum tízezer forintot áldozni kell most ahhoz, hogy majdan látszata legyen.
Aranyigazság? Nincs. Legfeljebb jó tanács.
Abból viszont sok. Ahány cég, ahány bank, ahány biztosító, annyiféle.
Egy biztos. Ami ma tíz, az húsz év múlva jó, ha kettő...

Lakásért életjáradékot ígérnek
"Három hónapos lányunk lakásgondját szeretnénk megoldani, ezért életjáradék-szerződést kötnénk" - olvasom a hirdetést. Máshol 21 éves, víg kedélyű szociálismunkás-hallgató meg hivatásos gondozónő ajánlja magát: idős nénit, bácsit tartanának el.
Újabban egyre többen versengenek az értékes ingatlanokban élő nyugdíjasok kegyeiért. Aki aktív korában nem gondoskodott szépkorú évei biztonságáról, még mindig felajánlhatja az otthonát életjáradékért. Elsősorban az egyedülálló, örökös nélküli korosak - hazánkban a becslések szerint minden tizedik nyugdíjas ilyen - élhetnek e lehetőséggel, ha elmúltak 65 évesek.
Az otthonra vágyó magánszemélyek mellett három cég - az OTP Életjáradék Zrt., a Hild csoport néven ismert Örökjáradék Zrt. és újabban a Földhitel- és Jelzálogbank -, valamint számos önkormányzat is vállalja, hogy élethosszig havi apanázst fizet a tehermentes lakásért cserébe. A pénzintézetek akár az ingatlan értékének húsz százalékát ígérik előleg gyanánt, emellett fizetik a közös költséget meg a biztosítást is a járadék mellett. Hogy mennyi lesz a havi járandóság, azt a nyugdíjas kora és az ingatlan értéke dönti el. Az önkormányzatok többnyire szerényebb, nagyjából tízszázalékos előleget fizetnek, sokan így is megbízhatóbbnak tartják őket. A fővárosban elsőként Angyalföldön próbálkoztak ilyesmivel csaknem egy évtizede, de Kispesten is működik hasonló program.
Egyelőre jogbizonytalanságokat lát az egyre népszerűbb, lakásért életjáradékot program körül a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, valamint az állampolgári jogok biztosa. Ezért egyrészt óvatosságra intik a leendő ügyfeleket, másrészt a jogszabályok módosítását kezdeményezték, hogy garantálják a nyugdíjasok anyagi biztonságát.
- Alaposan mérlegeljen, aki ilyen szerződést kíván kötni, s ügyeljen minden részletre, hogy ne csorbuljanak a jogai - tanácsolja Nagy Zoltán budapesti ügyvéd. Jó tudni, hogy a szerződés megkötésével az ingatlan tulajdonjoga átszáll a járandóságot fizetőre. Ezen egyoldalúan nem változtathat az otthonában maradó nyugdíjas, azaz utólag nem gondolhatja meg magát. Érdemes arra figyelni, hogy az életjáradékot fizető tőkeerős legyen, a havi részlet pedig értékálló maradjon, vagyis kövesse a pénzromlást.
A szerződésben gondoljanak arra is, mi történik, ha a járadékot fizető késik a havonta esedékes részlettel. (Az OTP-nél például ígérik: három hónap késedelmes fizetés után jogot kap az idős arra, hogy felbontsa a szerződést.) Érdemes ellenőrizni, hogy a tulajdoni lapra valóban bejegyezték az élethosszig tartó lakáshasználati és járadéki jogot. Erre azért van szükség, nehogy eladhassák a fedelet az idős ember feje felől. A használati jog egyébként kevesebbet jelent a haszonélvezetnél. Aki életjáradékért engedi át az ingatlanát, az később nem adhatja bérbe. Ha a korosodó befogad valakit, hogy ápolja, ehhez az életjáradékot fizető - például a bank - engedélyét kell kérnie.

Kérdezzünk, ne találgassunk!
Ne a nyugdíj előtt félórával kezdjünk el azon gondolkodni, mennyi pénzből kell időskorukban megélnünk - figyelmeztetett a minap a nyugdíjbiztosítási főigazgatóság egyik szakembere. Aki kíváncsi rá, mennyi szolgálati idővel és befizetett járulékkal rendelkezik, megtudhatja a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosító intézetben. Ott ugyanis állampolgári jogon, egy adatlap kitöltése (mely akár letölthető a világhálóról is a www.onyf.hu címen) és a szükséges személyes dokumentumok bemutatása után az ügyintézők évekre visszamenőleg, napra pontosan megmondják, hogy is állunk az Úr színe előtt.
Minden attól függ: hány évesek vagyunk, mennyi szolgálati idővel rendelkezünk, mennyi pénzt fizettünk eddig a társadalombiztosítási pénztárba, s hány évünk van még a kötelezően ledolgozandó esztendőkből. Bizonyos esetekben ugyanis, egyéni elbírálás alapján, korkedvezményes vagy korengedményes öregségi nyugdíjat lehet kérni, illetve orvosi szakvélemény alapján rokkantsági nyugdíjat is.
Sokan abban a tévhitben élnek, elég munkásságunk utolsó öt-tíz évében jobban odafigyelni arra, hogy minél több nyugdíjbiztosítási járulékot fizessünk az állam kasszájába. A végső elszámolásnál és összesítésnél viszont nemcsak ez számít, hanem az 1988. január 1-jétől befizetett összeg, ennek alapján számítják ki a nyugdíjjárulék alapját. Figyelembe veszik a munkában töltött napok számát, amiből nem maradnak ki az oklevéllel igazolt nappali tagozatos főiskolai, egyetemi évek, a katonai szolgálat, a munkanélküli-ellátás, a gyermekgondozás időszaka, a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy éppen a tartós külföldi szolgálatteljesítés. Lényeges tehát a mindenkori jövedelem, a jutalmak, egyéb juttatások összege, amelyekből a járulékot vonják vagy fizetjük magunk után (attól függően, hogy alkalmazottak vagy vállalkozók vagyunk). Nem mellékes az sem, mennyi időt voltunk táppénzen vagy fizetés nélküli szabadságon. Mindent összevetnek tehát a szakemberek, majd a bonyolult számítások után elénk tesznek egy összeget az eddigi befizetésekről.
Csalódás azokat érheti elsősorban, akik egyéni vállalkozóként éveken át a minimálbér után fizetik kötelező - és egyben persze vérszegény - járulékukat. Az is előfordulhat: valaki abban a tévhitben él, hogy munkaadója valaha hivatalosan bejelentette őt a társadalombiztosítóhoz, s fizette is utána a járulékot. Van úgy, hogy csak a tételszerű kimutatáskor derül fény a csalásra.
Ahány ember, annyiféle sors, szolgálati idő és járulékfizetés létezik hazánkban. Tény viszont: egyetlen hozzáértő sem tudott arra a kérdésemre felelni, hogy, mondjuk, egy negyvenéves, diplomás, egyéni vállalkozó riporter mennyi nyugdíjat is kap majd 22 év múlva. Nem kell találgatni. El kell menni, meg kell kérdezni.