Ahogy meg van írva, fiam!

- Úgy csináld, fiam, ahogy a nagykönyvben meg van írva - hallotta elégszer Benke Laci bácsi tanulókorában a szakácsszakma nagy öregjeitől. Na de hol az a nagykönyv?! - tette fel a kérdést jó néhány évtizeddel később is, mindhiába. Úgyhogy nemrégiben, 144 szerzőtársával együtt, megalkotta ő maga A magyarok asztala című óriáskötetet.
Ahogy egy nagy tányér fűszeres töltött káposzta képes sokkolni a gyomrot, úgy hat az emberre a nyolcszáz oldalas könyv a 99,5 kilós súlyával. Becsukva egy méter magas és hetven centiméter széles. Az egész egyetlen darab szürkemarha-bőrbe van kötve, amelynek színe a fehérből a feketébe megy át. A könyv címe és a magyar korona 1,32 kilogramm aranyból és féldrága kövekből kirakva ragyog. A három könyvjelzőbe színarany szálakkal szőtték a Szent Korona képét, a kétangyalos és a Kossuth-címert. Az előszót Göncz Árpád írta, benne pedig ezer év étkezési kultúrája a honfoglalástól napjainkig.
"... hogy téged a marcza-fánk emlékezete is kísért! - olvasom a könyvben Arany János egyik levelét, amelyben barátjával, Szilágyi Istvánnal osztja meg kedvelt étele készítésének tudományát. - Íme, itt a recipe: üss egy csuporba két tojást. Belé egy kevés sót, czukrot. Verd össze jól és önts hozzá egy meszej tejet; annyi lisztet, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsírt tepsibe, egy ujjnyi vastagul, s ezt forrald fel. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalanként rakd belé, egy-egy kiskanállal egy helyre és pirosra süsd meg. Punctum. Ez, fiam, oly egyszerű, hogy magad is megcsinálhatod, hirtelen étel, amikor hamar kell valamit csinálni."
Nincs még egy nemzet a világon, amely 15 szakácsolimpiai bajnoki címmel és 51 olimpiai aranyéremmel büszkélkedhet - mondja Laci bácsi; s akkor még nem szóltunk az ezüstökről és a bronzokról. Szerinte a magyar ember már csak azért sem elég büszke a gasztronómiájára, mert nem is igazán ismeri a kincseinket. A könyvben több mint négyszáz recept igyekszik megőrizni az utókornak a töltött kakastaréj, az eredeti Rákóczi-túrós avagy a csombék készítésének mikéntjét. Szó esik többek között a kisebbségek ételeiről, a nagy történelmi borvidékekről, a hungarikumokról, a kenyérről, a grillázsról, a cigányzenéről, valamint régi korok és napjaink híres séfjeiről, cukrászairól.
A szíved-lelked add bele, fiam, mert az ételeden rajta van a monogramod! - ezt is mondták elégszer az inaskodó Benke Lacinak a nagy öregek. Az író Molnár Ferencnek ehhez elég volt annyi, hogy kiválóan írt a rétesről és rajongott érte. A London Szálló vezetője ugyanis (Molnárnak itt volt a törzshelye) annak idején vidékről rétessütő asszonyokat hozatott fel, és az író monogramjának megfelelő formájúra süttette a tésztát. Legalábbis így áll a nagykönyvben.