Csizma halbőrből, kabát fókabélből

Krisztina geológusként dolgozik, Dénes erdőmérnök. Hivatalos munkájuk mellett mindketten megszállott madarászok. Hétvégéiket terepen töltik, és amint lehetőség adódik, fizetés nélküli szabadságot kérnek, hogy nekivágjanak a nagyvilágnak. Nemrég éppen Alaszkából jöttek haza.
- Merrefelé dolgoztatok és mi volt a feladatotok?
Krisztina: Egy tíz kilométer hosszú, sekély partszakasz árapályövében dolgoztunk, a Yukon-delta Vadvédelmi Terület déli részén, egy nemzetközi expedíció keretében. Apálykor öt kilométer széles iszapsáv került szárazra, olyankor tízezrével szálltak le a délre vonuló madarak. Egy hónapon át számolnunk kellett, melyik fajból hány példányt látunk, mennyi közülük a fiatal, mennyi az öreg, és kiemelten figyelnünk kellett az Új-Zélandra tartó, színes gyűrűkkel jelölt kis godákat.
- A fényképekből ítélve nem voltak ott luxuskörülmények.
Dénes: Az alvósátorban kicsit össze kellett húznunk magunkat, de könnyen meg lehetett szokni. Elvégre az ősember egy életen keresztül lakott barlangban.
Krisztina: Kalandos életünk volt. A repülő, amely a következő kétheti élelmünket hozta volna, egy hetet késett az időjárás miatt. A központban jobban aggódtak, mi nem voltunk elkeseredve. Amíg az embernek van krumplija, addig nem hal éhen. Ráadásul akkor termett minden, tele volt a tundra bogyókkal. Kilószám ettük az áfonyát és sok olyan növényt, aminek nem is tudom, van-e magyar neve.
- Mi volt a legjobb a semmi közepén?
Krisztina: Csönd volt, béke, nyugalom és semmi kapkodás, az árapály és az időjárás határozta meg az időbeosztásunkat. Legfeljebb akkor kellett sietni, ha sokáig bámészkodtam az iszapon. Ugyanis a víz egy óra alatt levonul, de ugyanannyi idő alatt vissza is jön. Egyszer elszámoltam magam, és állványos távcsővel a vállamon, combcsizmában kellett futnom, már amennyire iszapban és vádliig érő vízben lehet, hogy én érjek ki előbb a partig.
Dénes: Én azt élveztem leginkább, mikor arra ébredtünk, hogy a sátor tetején verébsármányok kaparásznak. Meg amikor este a búvárok - ezek is madarak - összegyűltek a vízen és elkezdték koncertjüket.
- Milyennek képzeljük el a tundrát?
Dénes: Hatalmas, süppedős mohaszőnyeg, sok sekély tóval. Időjárása kissé zord: augusztusban tíz fok körüli lehetett a hőmérséklet, és egy hónap alatt összesen háromszor-négyszer sütött a nap. Majdnem egyfolytában fújt a szél, és sokat esett.
- Nem éppen kirándulóidő...
Krisztina: Nem ez a lényeg. Különös volt látni például, hogyan sorvad el az eszkimók kultúrája, akik már pólóban, farmerban és baseballsapkában járnak, az amerikai tévét nézik, miközben rendszeresen kijárnak vadászni. Látszik, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, már nem találják a helyüket abban az életformában, amelyben generációkon keresztül éltek.
Dénes: A helyi viszonyoknak megfelelően cölöpökre épült, amerikai stílusú faházakban laknak. Repülővel közlekednek, náluk ez úgy működik, mint nálunk a taxi. Összecsomagolják a gyereket, hívnak egy kisrepülőt, és bemennek vele a városba bevásárolni.
- Kapcsolatot tarottatok a helybeliekkel?
Dénes: A terepen nemigen. A legközelebbi eszkimó falu tíz kilométerre esett, de a víz borította terep miatt nem lehetett csak úgy odasétálni. Egyszer a madarak pihenőhelyén ücsörögtem, és számláltam őket, amikor hirtelen lövéseket hallottam. Két eszkimó vadász odaóvakodott, és kilőtt közülük néhányat.
- Azonkívül, hogy megrémítettek, nem fájt értük a szíved?
Krisztina: Ez önfenntartó vadászat, az eszkimóknak engedélyezett. Azért ölik meg az állatot, mert szükségük van élelemre vagy ruhára. Régen lelőtték a hóbaglyot, hogy a gyereknek legyen sapkája. És azt viselte tíz éven keresztül. Ma ez az öltözködési kultúra, sajnos, visszaszorulóban van.
Dénes: Nem pazarolnak, az állat minden részét felhasználják. A húsát, zsírját megeszik, a bőréből ruházkodnak. Láttunk halbőrből készült csizmát, amelyen még rajta voltak a pikkelyek, láttunk fókabélből készített esőkabátot.
- Hoztatok haza magatokkal valamit emlékbe?
Dénes: Hogyne! Ez a kanadai daru tolla, az a sarki hófajd szárnytolla, ez meg egy sirálytoll. Ezeket gyűjtöttük; na meg a tapasztalatokat.