Egy család - két földrészen

Dani Barbara éppen egy nagy csalódást próbált kiheverni, amikor bemutatták a nálánál jóval idősebb Luo Ying Fangnak. Ez több mint tíz éve történt. Az akkor huszonéves leányzó egyedül nevelte a kislányát, s eszébe sem volt újabb kapcsolatba kezdeni. A keleti férfiak amúgy sem tetszettek neki, így aztán megegyeztek: köztük csak barátság lehet. Az ázsiai kitartás mégis meghozta az eredményt. Luo másfél éven át kísérgette a szőke lányt, amíg Barbara úgy nem érezte, hiányozna neki ez a hűséges, néma jelenlét. Két éve, Besenyőtelken házasodtak össze.
A most 52 éves Luo Ying Fang kalandos úton érkezett hazánkba a kilencvenes évek elején. Előbb Moszkvában próbált szerencsét, ám miután ott kirabolták és megkéselték, jobbnak látta, ha két testvére után ő is Magyarország felé veszi az irányt. Honfitársai többségéhez hasonlóan ő is ruhákkal, cipőkkel kereskedik. Fivéreivel céget alapított, majd maga is beállt a sátorba, hogy túladjon a pulóvereken, kabátokon.
Bár ne tette volna, gondolhatja utólag. A rendőrök ugyanis fülön csípték, és szabálysértési eljárást indítottak ellene. Barbara szerint érthetetlen, hogy aki jövedelemszerző vízummal érkezik, miért nem árulhatja a portékáit, miért csak ügyvezetőként ténykedhet a saját cégében. Luót előbb kiutasították, de évekig tartó pereskedés után végül kilencezer forint pénzbírsággal megúszta. Már éppen fellélegzett volna a házaspár, amikor lejárt Luo vízuma, és a hatóságok felszólították, menjen haza, kérjen újat.
Kína csodálatos ország, de ott egészen máshogy mérik az időt - meséli Barbara. Tavaly maga is járt az ázsiai országban, többek közt azért, hogy megismerje párja népes, főleg földművelésből élő családját. Az asszony szerint az ázsiaiak könnyebben beletörődnek a kiszolgáltatottságba. Ahhoz például, hogy Luo Pekingben beadja a családegyesítő vízumért való kérelmet, amit majd hazánkban bírálnak el, négy-öt napig kell vonatoznia a Fujian tartományban található szülőhelyéről Pekingbe. Ezután újra hazavonatozhat rizstermelő falujába, s várakozhat egy hónapig, hogy visszahívják a fővárosba interjúra. Akkor ismét vonatra ül, s majd' egy héten át hallgatja a zakatolást, míg ismét Pekingbe ér...
Luo Ying Fang nemrég utazott el, s várhatóan hosszú hónapokig távol lesz a családjától. A megpróbáltatásokat az európai ember számára szokatlan türelemmel és beletörődéssel viseli. Luo legszívesebben elvitte volna magával a háromesztendős kisfiát is, hogy megmutassa a családjának, ám a felesége ezt nem engedte. Az asszony attól tart, hogy családegyesítő kérelmüket visszautasítják. A magyar hatóságok ugyanis - tapasztalatai szerint - előítélettel fogadják a kínai bevándorlókat. Barbara igazságtalannak tartja, hogy épp azokat, akik betartják a törvény mérte szabályokat, ilyen kiszolgáltatott helyzetbe sodorják.
- Egy család vagyunk, mégis úgy váltunk el, hogy talán csak hónapok vagy évek múlva találkozunk. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, de mivel sokba kerül egy-egy hívás, a férjem azt mondta, ha nincs baj, nem hív - sírja el magát Dani Barbara. Minden este azzal vigasztalja hároméves kisfiát, hogy az apukája - aki a kis Luo Jian Guóval csak kínaiul beszél - hamarosan hazajön. Ám erről maga sincs meggyőződve...

Szétszakadva
Hazánkban a hivatalos becslések szerint húsz-harmincezer kínai él, de ennek többszöröse lehet azok száma, akik illegálisan tartózkodnak az országban. A sok ezer kínai közül csak néhány szánja rá magát, hogy hazautazzon, ugyanis attól tartanak, nem engedik őket vissza. Gyakran megesik, hogy előbb az asszony indul neki a világnak, hogy megteremtse közös életük alapjait, és majd csak évek múltán követi őt a férje, ha tudja. Az ázsiai családokat egyre gyakrabban szakítja szét a megélhetés kényszere. Külön kontinensen élve ugyanis nehézkes a házasság.