Szigorúan vagy szabadon?

Az utóbbinak életkortól függően mindig megvannak a maga szabályai. A leglényegesebb, hogy mindig jól érthetően és normális hangnemben fogalmazzuk meg azt, amit kérünk vagy várunk a gyerektől. Beszéd közben nézzünk a szemébe. Soha ne gügyögjünk, ne kezdjünk végeláthatatlan eszmefuttatásba, és ne feledjük: a kiabálás, a vádaskodás csak ellenérzést és dacosságot vált ki a gyermekből, amitől már az elején zátonyra futhat a beszélgetés. A gyerek rögtön észreveszi, hogy tehetetlenségünkben emeljük fel a hangunkat, és könnyen sebezhetővé válunk. A dühkitörésünk azért is veszélyes, mert ugyanerre tanítja a gyermeket, aki később maga is ehhez a módszerhez folyamodik, ha valakit meg akar majd győzni.
Bármilyen hihetetlen, a párbeszéd egyik legfontosabb része a hallgatás. Ha meg akarunk győződni arról, hogy üzenetünk, okfejtésünk megértésre talált-e, kérjünk visszaigazolást, s azt mi is hallgassuk végig türelemmel. Soha ne vágjunk a másik beszédébe! Ha hallgatunk és figyelünk, kiderül számunkra, hogy a gyermek megértette-e mindazt, amit a tudomására akartunk hozni.
A pszichológusok három alapvető nevelői stílust különítenek el. A demokratikus szülő kapcsolata a gyermekével a kölcsönös bizalmon és megértésen alapul. A tekintélyelvű szülő szigorúan ragaszkodik az alá-fölérendeltségi viszony merev betartásához. A szabadelvű szülő viszont egyenrangú félnek tekinti gyermekét, és szinte korlátlan szabadságot ad számára. Ha kitölti tesztünket, megtudja: ön melyik nevelési elv híve?

Teszt
1. Ha gyermeke ragaszkodik ahhoz, hogy segítség nélkül, egyedül egyen, noha mindent összemaszatol az étellel:
a) hagyom, hadd egyen egyedül úgy, ahogy tud, egyszer majd csak megtanulja szépen is
b) amíg nem tud tisztán enni, addig én etetem
c) engedem, hadd próbálja meg, de ha nem sikerül, rögtön segítek neki

2. Ha a gyermeke csúnya szavakat használ:
a) határozottan rászólok, és még jobban vigyázok, hogy ne beszéljen csúnyán előttem
b) úgy teszek, mintha nem hallanám
c) csírájában kell elfojtani az ilyesmit, ezért megbüntetem érte

3. Ha a gyermeke nem akarja elrámolni maga után a játékait:
a) játékosan segítek neki
b) amit nem rak helyre, azt néhány napra elzárom előle
c) nem erőltetem, hiszen ő rendelkezik a saját holmijával

4. Ha gyermeke az osztálytársától ceruzát lop:
a) másnap bemegyek az iskolába, és kényszerítem, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot tőle
b) megkérem, hogy másnap haladéktalanul adja vissza és kérjen bocsánatot
c) visszaadatom a ceruzát, és, hogy többé ne kívánja meg a másét, veszek neki néhányat

5. Ha gyermeke túlságosan vágyik szép ruhákra, luxuscikkekre:
a) nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, idővel majd csak kinövi
b) megpróbálom teljesíteni a kívánságait, hogy ne érezze kellemetlenül magát a többi gyerek közt
c) elmondom neki, hogy majd ha felnő, azt vesz magának, amit akar

6. Ha gyermeke fél a sötét szobában egyedül aludni:
a) nyitva hagyom a mi szobánkra nyíló ajtót
b) kislámpát teszek az ágya mellé: ha akarja, égve hagyja, ha már nem fél, eloltja
c) mindenáron rászoktatom a sötétben való alvásra, ezen túl kell esni

7. Ha gyermeke étvágytalan, válogatós:
a) nem törődöm vele, hogy eszik-e vagy sem
b) kedvére való ételekkel rászoktatom a rendszeres evésre
c) a családi étkezésekben nem engedem részt venni, ne vegye el a mi kedvünket is a nyafogásával

8. Ha gyermeke kritizálja önt:
a) az igaz bírálatot elfogadom, és igyekszem változtatni a viselkedésemen
b) semmi esetre sem hagyom, hogy ő ítélkezzen felettem
c) elsorolom, neki milyen hibái vannak

Értékelés

Kérdések/válaszok
      I.   II.   III.
1.   c    a     b
2.   a    b     c
3.   a    c     b
4.   b    c     a
5.   a    b     c
6.   b    a     c
7.   b    a     c
8.   a    c     b

Ha válaszainak többsége az I. oszlopban van: ön kiváló demokratikus nevelő; ismeri azokat a határokat, ameddig szabadságot engedhet gyermekének, s ha korlátozza is őt, azt mindig megfontoltan, életkorát figyelembe véve teszi. Szeretetteljes közeledésével elnyeri gyermeke bizalmát.
Ha válaszai főként a II. oszlopba tartoznak: ön kissé gyenge kezű nevelő, aki valószínűleg túlságosan félti gyermekét. Neki még szüksége van a következetességre és a határozott fellépésre, hiszen ez ad számára biztonságérzetet. Csak pillanatnyilag tűnhet jó megoldásnak, ha túl nagy önállóságot biztosít számára.
Ha válaszainak többsége a III. oszlopot erősítik: ön hajlik a szigorúságra, bizonyára nagyon szeretné, ha gyermeke minden tekintetben kifogástalan lenne. Számolnia kell azzal, hogy a túlságosan korlátok közé szorított gyermek indulatai hamarabb kirobbannak. Több megértés kellene, hisz a gyermek nem egy kis felnőtt, hanem - gyerek.