Tévedés

Lőrincz Etelka nem sokkal 1944 vízkeresztje után vonattal utazott hazafelé. A csomagjaival bajlódott, amikor egy hadnagy felajánlotta, átadja neki a helyét. Lőrincz Etelka világéletében szép lány volt, de a zárdai élet meghatározta viselkedését. Visszautasította a segítséget; ám egy megállónál éppen a hadnagy melletti hely szabadult fel. Miután leült, olvasni kezdett. A fülkében egy utas a pontos idő felől érdeklődött. A lány is az órájára pillantott, de az megállt. Lecsatolta a szíjat, hogy beállítsa a mutatókat. Takács Miklós főhadnagy újra fölajánlotta a segítségét, kezük összeért.
Kelenföldnél Takács főhadnagy is leszállt a vonatról, hogy a lányt elkísérhesse a rokonaihoz. Este sétálni mentek, majd étteremben vacsoráztak, ahol a főhadnagy sírig tartó szerelméről biztosította Lőrincz Etelkát. Bizonyságképp a lány ujjára húzta a családi pecsétgyűrűt. Mámorosan szorongatták egymás kezét.
A háború miatt szenvedélyes és néma találkozások, hosszabb és rövidebb elválások követték egymást. Ha levél érkezett, Lőrincz Etelka egy ideig felbontatlanul hagyta, hogy minél tovább tartson a várakozás. A hadnagy szerette volna, ha megtartják a gyors hadi esküvőt, de a lány pompás tiszti menyegzőről álmodott. Nem sejtették, hogy több mint fél évre német fogságba kerül a férfi. Volt aztán úgy, hogy azt se tudták, él-e a másik. De érzelmeik erősek voltak.
Amikor '45 őszén újra találkozhattak, már a közös jövőt tervezgették. A főhadnagy családjához is mehettek volna, de Lőrincz Etelka ragaszkodott a külön otthonhoz. Takács Miklós lakást és munkát keresett Győrben, lefoglalták a teendők, ezért megritkultak a lányhoz írott levelei. Lőrincz Etelka úgy gondolta, hogy az imádott férfi a hűségfogadalom ellenére elfordul tőle. Dacból, sértettségből vagy inkább büszkeségből 1946 nyarán férjhez ment egy jó kiállású, nálánál hat évvel fiatalabb ácsmesterhez.
A lagzi után két nappal jött a főhadnagy levele, hogy immár költözhet a lány, nem tud nélküle élni, sikerült megvennie a lakást. Lőrincz Etelka némán tartotta kezében az írást, és arra gondolt, akár el is válhat a férjétől, és akkor majd Győrbe költözik. De nem vált el. Teherbe esett attól a férfitól, aki aztán egy életen át csalta, és aki végül az ital rabja lett. A fiatalasszony a sok szenvedés miatt gyomorfekélyt kapott, kórházba került. Újszülöttjét is magával vitte. Férje a több mint két hét alatt egyszer sem látogatta meg.
Egy bánatos napon az asszony elmesélte szobatársainak, milyen csodás szerelmet élt át a háború idején. Betegtársai hitetlenkedve hallgatták, s azt mondták, ha ekkora volt köztük a szenvedély, tegyék próbára a férfit. Táviratot küldtek Győrbe, hogy Lőrincz Etelka itt és itt fekszik betegen. Másnap este Takács Miklós virágcsokorral a kezében lépett be a kórterembe. Azt mondta az asszonynak, hogy szereti, nem érdekli, hogy nem az ő fia fekszik mellette. Menjenek vele, a gyereket sajátjaként fogja nevelni. A nő csak feküdt az ágyon; s végül nemet mondott. Mert úgy volt vele, jobb a gyereknek, ha az apja neveli. A hadnagyot hagyta elmenni.
Lőrincz Etelka betegségben, műtéttől műtétig, csalódottan tengette az egyformán bánatos évtizedeket. Örömöt csak a gyerekei és az unokái keltettek benne. Tizenöt éve özvegyen él.
Vízkereszt idején minden este elővesz titokban egy fényképet az éjjeliszekrénye aljából. A régi fotográfián egy mutatós katonatiszt.