Jogi esetek

Néha sok múlik egy apróságon is, különösen csekkek esetében. Az ember úgy van vele: nem mindegy, hogy egy nappal korábban vagy később adom fel a pénzt?! Az esetek többségében mindegy is, nem így áll a helyzet azonban a biztosítások esetében. Ha nem fizetünk időben, akkor meghatározott időpontokban bekövetkezett károkért nem felel a biztosító. Ha az áramszámlát nem fizetjük be, akkor kirónak ránk némi késedelmi kamatot, azzal meg is van oldva a probléma. De ha éppen akkor önt ki minket a csőtörés, amikor a csekk még kikészítve az asztalon hever, akkor bizony "meg vagyunk lőve".
Hőseink nem voltak ilyen balszerencsések, őket nem öntötte ki a csőtörés, vásároltak viszont egy használt autót. Az autókázást a törvény - nagyon helyesen - kötelező felelősségbiztosítás megkötéséhez köti. Ezek a jóemberek, amikor megvásárolták a kocsit, a következő negyedévre kötöttek biztosítást, mivel arra a negyedévre, amikor az autót vásárolták, a biztosítást az előző tulajdonos kifizette. Szeptember kilencedikén a nevükre került az autó, szeptember tizennyolcadikán pedig egy karambolban összetörték - egy másik úrvezető gépjárművével együtt.
Adódott a kérdés: akkor most nekik volt-e felelősségbiztosításuk vagy sem? Ugyanis azt az előző tulaj szeptember végéig kifizette. Csakhogy a felelősségbiztosítás személyhez is kapcsolódik, meg autóhoz is. Az autó tulajdonosa vagy üzembentartója fizeti, de járgányonként. Ezek szerint ha változik a tulajdonos, akkor a szerződés hatálya nem száll ám át csak úgy ripsz-ropsz az új tulajdonosra, hanem a szerződés csendesen kinyúlik - jogászul fogalmazva: megszűnik -, és az új tulajdonosnak újat kell kötnie, új bonus-malusszal, névvel-címmel, csicseri pacsirtával. De ettől a biztosítottnak mint üzletfélnek is felgerjed szittya vére: hiszen ez esetben a biztosító kétszer szedné be a biztosítási díjat ugyanarra az időszakra. Ez a probléma alkalmat adott hát egy jó kis parázs jogvitára.
A kötelező biztosításról szóló rendelet ugyanis kimondja, hogy a szerződés személyhez, mégpedig a tulajdonos, illetve az üzembentartó személyéhez kapcsolódik, nem pedig autóhoz. Vagyis hiába volt felelősségbiztosítása a volt tulajdonosnak, hiszen ő nem törte össze más kocsiját - azt az új tulajdonos csinálta, neki viszont nem volt biztosítása.
Arról viszont a fent említett rendeletben nem esett szó, hogy a szerződés mikortól szűnik meg. Ezért a biztosító jogászai olybá vették, hogy az adásvétel napjától, mivel számukra ez tűnt logikusnak, illetve ez felelt meg az érdekeiknek. Az új tulajdonosok viszont azt mondták, hogy a témáról szó sincs a rendeletben, viszont van a polgári törvénykönyvben: a felelősségbiztosításról az kimondja, hogy azt a Ptk. rendelkezéseitől eltérően is szabályozhatja jogszabály. Ez azt jelenti, hogy ha valamire nincsen előírás a rendeletben, akkor arra a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ebben pedig az áll, hogy ha a biztosítási szerződés érdekmúlás miatt szűnik meg - vagyis azért, mert a tulajdonosnak már nem áll érdekében biztosítást fenntartani, mert már nincs autója -, akkor a szerződés a hónap utolsó napjával szűnik meg.
A bíróság ezt a változatot fogadta el: így az új tulajdonosnak nem kellett kifizetnie az okozott kárt, az a biztosító terhén maradt.