Jogi esetek

Rendszeresen arra buzdítom e hasábokon olvasóinkat, ahelyett, hogy a bíróságra szaladgálnának, inkább egyezzenek meg. Ez persze nem könnyű dolog, mikor a jövőbeli felperes, illetve alperes látni sem bírja egymás képét. Heti esetünk egy kiváló ellenpélda: hogyan ne egyezkedjünk.
Egy jóember drága kocsijával az úton furikázott, mikor egy másik jóember beleszaladt. A drága autó összetörött, és erre, ahogy lenni szokott, előkerült a balesetért felelős úrvezető biztosítási lapja. A drága autót javítani sem olcsó, ezért támadt némi vita a felelősségbiztosítóval. A járgányban a márkaszerviz számításai alapján ötmillió forint kár keletkezett, vagyis a márkaszerviz ennyiért ütötte volna helyre a karosszériát. Ettől a biztosítási ügyintéző a szívéhez kapott, és egyezséget ajánlott a tulajdonosnak. Mivel ez egy jókora summa, ezzel ők mindenképpen problémázni fognak, időközben az autó áll, a dolog nem halad. Viszont nemcsak márkaszerviz van a világon, hanem nagyon jó szakik is, akik ugyan nem adnak annyi számlát, meg az adón is spórolnak, viszont az autót ugyanolyan szépen megcsinálják. Tehát választhat a tulaj, hogy ragaszkodik a drága szervizhez, de akkor majd csak sokára jut hozzá az autójához, vagy a biztosító átutal neki három és fél millió forintot most rögtön, abból valakivel feketén megcsináltatja a kocsit, és mindenki boldog lesz. A gyenge jellemű úrvezető a második lehetőséget választotta, az egyezséget írásba foglalták, melybe az is belekerült, hogy a megállapodás megtámadásáról az autó tulajdonosa lemond.
A jóember azonban nem talált olyan szakit, aki három és fél millióért ki tudta volna javítani a kocsit. Így kénytelen volt megtámadni az egyezséget a bíróságon, mondván, tévedett az egyezség megkötésekor, mert azt hitte, hogy három és fél millió forint elég a kijavításra. A bíróság először azon kezdett el tusakodni, hogy egyáltalán a felek által leírt szöveget lehet-e egyezségnek nevezni. Egyezség esetén felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. Itt a baleset előtt nem volt a felek között szerződés - ennek ellenére köthettek-e vajon egyezséget? Nem mindegy ugyanis, hogy ezt a megállapodást minek nevezzük. Mert ha egyezség, akkor nem lehet megtámadni. Nem azért, mert beleírták, hogy nem lehet megtámadni - az ilyen rendelkezés ugyanis érvénytelen -, hanem azért, mert a megegyezésnek éppen az a lényege, hogy mindenki enged, mert bizonyos kérdések vitásak vagy bizonytalanok. Azért enged mind a két fél, mert egyikük sem tud biztosat. De ha ez a megállapodás nem egyezség, akkor nem tekinthető másnak, mint szerződésnek. És ha ez szerződés, akkor meg is lehet támadni arra hivatkozva, hogy a másik fél megtévesztett minket.
A bíróság azt mondta, hogy egyezség nemcsak akkor létezhet, ha a felek között már fennáll valamilyen szerződés, hanem bármilyen jogviszonyban. A lényeg az, hogy mindkét fél engedjen. De azt sem felejtették el hangsúlyozni, hogy a kocsitulajdonost nem téveszthette meg a biztosító, hiszen kézhez kapta a márkaszerviz árajánlatát: tudta, hogy a kocsi kijavítása mennyibe kerül, mégis elfogadta a kisebb összeget. Ezért nem is jár neki több, mint amennyit már megkapott.