Jogi esetek

Aki a magyar közutakon közlekedik, szinte bármire felkészülhet: erősködő Auditól az út közepén heverő fél disznóig, gyalázatos műszaki állapotban leledző nyerges vontatóktól az éjjeli homályból kibontakozó, kivilágítatlan taligákig. Míg az élet más területein legalábbis feledékenységet kell tanúsítanunk ahhoz, hogy bajba kerüljünk, a közlekedésben semmi sem kell a legsúlyosabb következményekhez, elég a véletlenek szerencsétlen összejátszása a tragédiához. Heti esetünk a sárról fog szólni, illetve arról, hogy nemcsak a tisztaszobát nem szabad sáros patákkal, de a közutat sem sáros abroncsokkal összedisznólkodni, ellenkező esetben megnézhetjük magunkat. Csak nem az asszony fog perlekedni seprűnyéllel a kézben, hanem az ügyvéd, fizetési meghagyást lobogtatva.
Hősünk szabályosan haladt az úton, míg rá nem futott egy derekas sárpacnira, azon az autó megcsúszott, és belehuppant az árokba. Szerencsére súlyos baleset nem történt, a járgánynak csak az orra tört össze, de azt is éppen elég gond volt kijavíttatni, pár százezer forint el is ment a karosszériamunkákra. A sárpacni azonban nem csak úgy árválkodott az úton: megvolt a gazdája. A közeli szövetkezet által megbízott teherautók hordták fel az útra cukorrépa-szállítás közben. Kérdés csak az volt, hogy mit lehet ebből a tényből kihozni - anyagilag.
A KRESZ úgy rendelkezik, hogy aki a közutat megrongálja vagy beszennyezi, köteles a keletkező veszélyt elhárítani, illetve, amennyiben ez nem lehetséges, a keletkező veszélyre a közlekedésben részt vevőket figyelmeztetni. Arra vonatkozóan külön szabályt tartalmaz a KRESZ, hogy aki földútról a betonútra hajt fel, köteles a járművéről a sarat eltávolítani, ha az beszennyezheti a közutat. Ezzel valószínűleg sokan nincsenek tisztában, mivel magam rengeteg földutat láttam már, de olyat, hogy felhajtás előtt valaki levakargatta volna járművéről a sarat, még soha. Erre a két szabályra hivatkozott tehát a pórul járt úrvezető.
Arról már volt szó e hasábokon, hogy a hasonló történetekben, amikor az útnak vagy közvetlen környezetének állapota játszik szerepet a baleset bekövetkezésében, egy másik szereplő is beszáll a játékba, ez pedig a közútkezelő vállalat. Az erről szóló törvényben pedig az áll, hogy a közút kezelője köteles gondoskodni a közlekedés biztonságáról, a veszélyhelyzet elhárításáról, az út tisztán tartásáról, illetve, amíg ezeket intézi, figyelmeztetni is köteles a közlekedés résztvevőit a veszélyhelyzetre. Vagyis mind a két jogszabály tartalmaz rendelkezést arról, hogy az úton éktelenkedő sárpacninak jogi értelemben ki a gazdája: ám az egyik fehér alapon feketével annak ítéli e kétes dicsőséget, aki a sarat felhordta, míg a közútkezelőkről szóló törvény szerint a pucolás a közútkezelő dolga. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a KRESZ-nek ad igazat. A kárt végső soron az okozta, aki a sarat felhordta - bár a károsult nyugodtan perelhette volna a közútkezelőt is, akkor is hozzájuthatott volna a pénzéhez. Csak abban az esetben a történet azzal folytatódott volna, hogy a közútkezelő pereli a sarazó autók gazdáját...