Szabad egy táncra?

- Apa kicsit félrelépett - szisszen fel Mária. Aztán a következő pillanatban újra mosolyogva íveli be lábát András lábai közé. Hátra, oldalra, előre. Előre, oldalra, zár. Újra felveszik a tangó ritmusát. Gyors, gyors, lassú. Gyors, gyors, zár.
- Tenni-venni, pakolni kell a nőt! - harsog Darvasi Gabriella, mintha láthatóan az uraknak nem lenne épp elég teher egyszerre rendet tartani a két lábuk megkülönböztetésével. Zene nélkül még csak-csak megy, de a 28 éves, légies mozgású tánctanár a magnónál terem. És a zene csodát tesz! A lányok - követve Gabi nekik szóló figyelmeztetését - lassan előmerészkednek a pasik hóna alól, és testükkel úgy követik párjuk mozgását, mintha csak nyakkendőként lógnának rajtuk. Már akit a zene nem zavar össze teljesen...
Kimelegszünk. Talán attól, hogy a tangó az egyik legerotikusabb tánc (valaha az izgató ritmusokat a prostituáltak lejtették a bordélyházak látogatóival).
A negyvenes éveik elején járó Séner Mária és Gecse András hetente egy este - négy gyermeküket hátrahagyva - hódol táncszenvedélyének. Míg Mária a csacsacsáért lelkesül, András a saját maga koreográfiáját követő "mackótáncot" élteti, amely bevallása szerint öntörvényűen tör rá akár a legtüzesebb szamba közben is. A nők odavannak a táncoló pasikért, férfiasnak látják őket, imádják, ha vezetik őket, állítja András. Egy kis súlyfelesleg sem akadály. Olyan önbizalmat ad ez nőnek és férfinak egyaránt, amit korábban nem éreztek.
És a tánc nem utolsósorban jó hatással van a házasságra is:
- A korábbi napi 42 veszekedés mára 14-re csökkent - jegyzi meg András. - Annak a fele is amiatt tör ki, hogy gyakoroljunk-e otthon vagy sem. Ebben is én irányítok: többnyire nem.
"Csók a családnak, csók a családnak... visz a kishajóóóó..." - ahogy a CD-n Fenyő Miki mind jobban belelendül, úgy gyorsul a ritmus a parketten.
- Cicik az ablak felé nézzenek, a fiúk meg, ellentétesen, az ajtó felé - Gabi túlkiabálja a zenét. A rock and roll őse, a jive tehát kezdetben nem sok jóval kecsegteti a férfiakat. Hátra, vissza, pötty, lép. Lép, lép, pötty, lép... Aztán megtörik a jég. - Uraim, rogyasszák a térdüket, mélyebbre le, még mélyebbre, egészen a hölgyek cicije alá!
És csodák csodája, rogyadoznak a férfitérdek! (Az ember lánya meg közben azért imádkozik, hogy a lovagja újra ki tudjon egyenesedni.) Persze a 31 éves Varga Tamásnak könnyű, évek óta hetente többször eljár táncolni. Ahogy a finomlelkű fiú lágyan vezeti sudár partnernőjét, teljesen beleillik a képbe, hogy az angol keringő a kedvence.
Tamás és a 17 éves Szűcs Anna a tánciskolán kívül nem egy pár. Miért boronáltam össze mégis őket? Megtévesztő a testek harmóniája. Pedig a tánc nemcsak a kezek, lábak játéka - mondják. A táncnak belülről kell jönnie.
Az ő esetükben jön, látom. Különben nem tekeredne ilyen kecsesen a szamba "csigabiga befelé, csigabiga befelé" mozdulatsora.
A másik teremből hívogatón szűrődik ki a swing hangja. Gyarmathy Miklós és Nagy Márta avat be a húszas évek cigarettafüstös amerikai lokáljainak hangulatába. Nagy sikerrel.
- Nem lego-kéz! Nincs Jurassic Park-kéztartás! - figyelmeztet Miklós, s míg a suta kacsóinkkal bíbelődünk, egy távirányítós autó surran be a lábak közé. Az ötéves Mátét egyelőre nem érintette meg a tánc varázsa, pedig Európa- és világbajnok edző szülei mintha gumiból lennének, úgy "pattognak" fáradhatatlanul a boogie-woogie közben.
A társaság, a mozgás vagy a zene teszi kihagyhatatlanná a táncórákat? Valójában mindezek együtt. Olyan, mint egy önismereti tanfolyam.
- Biztosan sokak fejében megfordul az is, mikor betérnek egy tánciskolába, hogy itt majd megismerkednek valakivel. Ahogy egykoron a tánc- és illemórák valóban a fiatalok legális bemutatásának, a társaságba bevezetésének terepe voltak. Néhányan tényleg társra találnak. Ahogy például én is néhány éve a salsa által - árulja el Jaksy István, a szigetszentmiklósi Bailador Táncstúdió vezetője. (A névadó spanyol kifejezés jelentése: táncos.)
De a többség önmagáért táncol. Elragadja a hangulat. Ha a tánc csak néhány órára kiszakítja az embert a szürke hétköznapokból, már megérte.
Emlékeznek, hogy is mondta Zorba, a görög? "Táncolni kell, uram! A zene majdcsak megjön valahonnan..."

Ez kell nekem!
Látni és hallani kellene ezt a nőt! Csupa élet, csupa tűz, pedig a következő születésnapja már ötös számmal kezdődik. Kata vörös hajával, nagy, barna szemeivel, vékony derekával, karcsú lábaival és főleg hatalmas kacagásaival, vagányságával máig sok férfit megigéz. Ezer éve ismerem, de ilyen jó formában, mint mostanában, már nagyon régen nem láttam. Amikor összefutottunk, csak távirati stílusban hadarta el, mi történt vele az elmúlt két évben, amióta nem találkoztunk: "A fiam megnősült, én elváltam, amúgy meg táncikálni járok!" Miután láttam, hogy az első két tény nem viselte meg különösebben, a tánci felől érdeklődtem. És belefogott:
- Titkárnőként egész nap nyüzsögve, jó volt este megpihenni. Dehogy is gondoltam, hogy egyszer egy nosztalgia-táncklubban kötök ki! De amikor elhagyott a férjem egy nálamnál tíz évvel fiatalabb nőért, az első sírós-rívós hónap után azt gondoltam: ott egye meg a fene, azért sem fogom a koporsófedelet a fejemre húzni! A szomszédasszonyom már régen mesélgette, hogy jár egy klubba régi Máté Péter- meg Cserháti Zsuzsa-számokat hallgatni meg táncolni, gondoltam, egyszer megnézem őket. Hát el is mentünk.
Alighanem én voltam ott a legfiatalabb, ezért aztán, a nőtúltengés ellenére, az első öt percben felkértek. Ezeket a régi számokat mind kívülről fújom, imádok táncolni, le sem ültem egész este. Naná, hogy ettől megjött a kedvem; és azóta is tart! Van olyan hét, hogy három este is odanézek, úgyhogy ez felér egy sportággal, jó kondiban tart.
Egész addigi életemben nem volt annyi hódításom, mint ebben az utóbbi két évben. Persze hamar kiismertem a felhozatalt. Vannak pasasok, akik kizárólag azért jönnek, hogy nőt szedjenek fel. Ez az a típus, amelyik két kóla és egy unicum fizetése után záráskor csak ennyit mond: "Hozzád vagy hozzám?" És mindig akad nő, aki elmegy. Teljesen normális, konszolidált, csinos asszonyok, akik annyira félnek a magánytól, hogy még az ilyen egyéjszakás kalandba is belekapaszkodnak. Na, az ilyen figurával el sem megyek táncolni, vagy egy szám után elköszönök.
Van aztán az anyátlan-apátlan, szerencsétlen flótás típusa, akit kidobott a felesége, alázza a főnöke, utálja a gyereke - ha nem vagyok résen, hamarosan a vállamon sír.
Mindig akad egy "táncparkett ördöge", aki azt hiszi, hogy itt az ideje a régi dicsőség felélesztésének, ezért rángat, dobál, ugrál, figuráz - aztán hívhatjuk az ügyeletes orvost hozzá.
Akad továbbá néha egy jelentéktelen külsejű, szolid, udvarias könyvelőtípus, aki a legtöbb meglepetést okozza. Mert kiderül, hogy fantasztikusan ráz, remek a humora, és negyedóra után úgy tudunk beszélgetni, mintha tíz éve ismernénk egymást. Na, az ilyen az én emberem!
Egyikkel-másikkal volt is egy kis liezonom. A mostani, úgy tűnik, komolyra fordul. De a tánc marad.
Azért a huszonöt éves lányomat kicsit sajnálom, amikor savanyú arccal szemléli a szombat esti készülődésemet, mert neki bezzeg nincs programja...

Hölgyválasz
Vajon ennyi lenne csak az élet? - tűnődik a középkorú ügyvéd naponta hazafelé a vonaton. Pedig minden tökéletes. Szép, megértő feleség, jól sikerült gyerekek, kertvárosi ház, karrier - minden együtt van, de valami mégis hiányzik. A férfi valami belső ürességet érez. Aztán egy nap a vonatból megpillant egy ablakban merengő lányt. John attól kezdve minden este nézi őt, aztán egyszer csak kiszáll a vonatból és felmegy a házba. Kiderül, hogy egy lerobbant tánciskola fiatal tánctanárnője kísértette. Az ügyvéd beiratkozik a kezdők társastánctanfolyamára, s ettől kezdve megváltozik az élete.
Nincs már szó szerelmi afférról, hiszen sokkal nagyobb kaland várja: megtanulja a tánc örömét, ura lesz a testének, élvezi a mozgás és zene harmóniáját. A szenvedélyes tánctanárnő más embert farag a középkorú polgárból, aki átértékeli az egész életét, s már nemcsak tangózni, hanem szárnyalni is képes.
És a végső csavar: a végén már vele tud repülni a felesége is, aki mégiscsak igazi társnak bizonyul.
Ezt a szép emberfilmet mindenkinek látnia kell, aki szereti Richard Gere, Jennifer Lopez és Susan Sarandon játékát, és hisz a táncban, az emberi önkifejezés egyik legszebb módjában.

(Következő számunkban szólunk a tánc gyógyító erejéről és betérünk egy diszkóba.)