Jogi esetek

Az élettársak öröklésének kérdése már régóta "hisztis témája" a magyar jognak, ugyanis a törvényes öröklésből az élettárs jelenleg ki van rekesztve. Ezt a problémát ki-ki a maga módján próbálja áthidalni a felek szándékaitól, egymásba vetett bizalmuktól függően.
Fiatalabb asszony idősebb férfival élt falun, annak házában. Az ember iszogatott, veszekedett, nem volt könnyű vele. A nő viszont tűrt, gondolván, valamilyen módon megörökölhetné a házat az élettárs halála után. Hogy hozzájuthasson a házhoz, tartási szerződést kötöttek, amely szerint az asszony köteles napi háromszori étkezést biztosítani, a lakás rezsijét fizetni, a férfit betegség esetén ápolni, orvoshoz és kórházba szállítani, ha pedig meghal, illően eltemettetni. Ezért cserébe az élettárs haszonélvezeti jogával terhelten ugyan, de azonnal az asszony nevére került a ház.
A szerződést a felek nem vették igazán komolyan. Még mind a ketten aktívak voltak, a férfi nem is szorult sem tartásra, sem gondozásra, a papír csak arra szolgált, hogy az ember halála után az asszony kapja a házat, ne valami oldalági rokon. A ház körüli munkákat az asszony végezte, főzött, mosott, takarított, de az élelmiszert közösen vásárolták, a rezsit pedig a férfi fizette. Két év telt el így, akkor összevesztek, és az ember kihajította az asszonyt.
Az asszony azt kérte a bíróságtól: nem bánja, hogy felbontják a szerződést, viszont azt az összeget, amit az egyezség megkötésétől a férfi tartásába beleölt, fizessék neki vissza. Élelmet vett, takarított, ellátta a háztartást - mindezt nem tette volna, ha tudja, hogy nem örökölheti meg az ingatlant. A kikalkulált összeg milliós nagyságrendűre rúgott.
Az öröklési, tartási szerződést azért macerás felbontani, mert nehéz utólag kiszámolni, mennyit ért forintosítva az, hogy az örökhagyót ellátták, ápolták, tartották. A mi esetünkben az volt a kérdés, hogyan határolja el a bíróság azt, amit a nő azért tett a háztartásban, mert élettársként együtt élt a férfival, és mit tett azért, hogy eleget tegyen a tartási szerződésnek. Ugyanis amit élettársként tett, azért nem jár semmi utólag, mert azt - elvileg - szeretetből tette. A közös háztartásban akkor is mosogatott az asszony, amikor még nem volt szerződés. Amit a tartási szerződésben ezen felül leírtak, az nem is teljesült, hiszen az élelmet közösen vásárolták, a rezsit sem az asszony fizette.
A bíróság végül úgy döntött, hogy a tartási szerződés nem lépett érvénybe, mert a nyújtott szolgáltatás nem haladta meg az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység körét. Ezért az asszony semmilyen térítésre nem jogosult. Olyan szubjektív mozzanatot, hogy a nő csak azért viselte el a férfit éveken keresztül, mert így a házát örökölheti, a bíróság nem tud figyelembe venni.