Sose halunk meg?

Állatkísérletekből eddig is tudtuk, hogy a kalóriabevitel erőteljes csökkentésével az élettartam akár 30-50 százalékkal is növelhető. A mostani éles próba is ezt igazolta: lelassíthatjuk az öregedés folyamatát, amivel nagy valószínűséggel a halálunk óráját is elodázhatjuk. A sokkal kevesebb kalória bevitele nem egyszerűen az anyagcserét lassítja le és karcsúbbá tesz, a szervezet természetes védekezőképességét is erősíti.
A védekező mechanizmust javarészt a sirtuinnak nevezett enzimek hangolják össze, s van rá remény, hogy bizonyos gyógyszerek - koplalás nélkül - közvetlenül is képesek ilyen hatást kifejteni. Az utóbbi időben egyre több, eredetileg valamilyen betegség kezelésére kifejlesztett gyógyszerről bizonyosodik be, hogy jócskán kitolhatja a várható élettartamot, akár 115 évre vagy azon is túl. A transzhumanisták számára ez azt jelenti, a tudomány fejlődésével hamarosan elérhetővé válik a halhatatlanság.
Honnan ez a magabiztosság? A történelmi tapasztalatok szerint minden korábbi jósolt határon gyorsan túllép a valóság. Egy amerikai népesedéskutató, Louis Dublin 1928-ban 64,8 éves várható élettartamot becsült, ami akkoriban merész jövendölésnek tűnt, hiszen honfitársai átlagosan 57 évig éltek. Napjainkból visszatekintve viszont bátortalan jóslatnak tartjuk, tudván, hogy a japán Okinava-sziget női lakosainak várható élettartama 85,3 év, hússzal több annál, mint amiről Dublin valaha álmodni mert. Ugyancsak óvatoskodak azok a tudósok, akik 1952-ben 78, 1980-ban 79 és 1984-ben 82,5 évre tették a várható átlagos élettartamot.
Láthatóan a tudomány és a gyógyszeripar megteszi a magáét a halhatatlanság felé vezető úton. De hiába a sok csodapirula meg az örök élet ígérete, ha a hányaveti emberek mégis szívesebben rostokolnak a saját életkurtító zsákutcájukban - füstölt csülköstül, korsónyi habos sörök társaságában, parázsló cigarettavéggel a szájukban.