Miszter kutya, miszter eb

Özvegy Tárnoki Kálmánné egész életében alkalmazkodott. A kertben az időjáráshoz, az udvaron az állatokhoz, a házban pedig - amíg élt - a mogorva urához. De az öreg már évek óta nem zsémbeskedik. Legfeljebb ha odafent nem.
Tárnokiné egész évben a nyárra készül. Alig tudja kivárni a júliust, amikor egy hónapig az unokái extra kívánságaihoz alkalmazkodhat.
Tavasszal Csöpi, a magyar koktél fajtájú hűséges házőrző két kölyköt ellett. A két kis kan nyárra nagy kutyává érésük folyamatában éppen ott tartott, hogy ételmaradék- és játszótársigényüket csak körültekintő szervezéssel, egész napos szolgálatban lehetett kielégíteni. Az emberkölykök és a kutyakamaszok napjai felhőtlen boldogságban teltek. A gyerekek csak egy kérdésben nem tudtak dűlőre jutni: hogyan nevezzék el négylábú barátaikat? Végül egyik az egyiknek, másik a másiknak adott nevet. Zsombor épp focistának készült, és odáig volt David Beckhamért, a másfél évvel idősebb Szandra pedig akkortájt fedezte fel magának a Beatles együttest. A kézenfekvő döntést még a nagymamának is be kellett adni.
- Bit-lisz, Be-kem - gyakorolta özvegy Tárnokiné egész júliusban a számára idegen két nevet.
Szokás szerint hamar ősz lett, a gyerekek már megint az iskolapadban ültek, a nagymamának is sokasodtak a gondjai az őszi munkákkal. Egyik este a fáradt özvegy Tárnoki Kálmánné szívén jeges rémület uralkodott el: hívni akarta a kutyákat, de a két kicsi neve sehogy sem jutott az eszébe. Valami rémlett neki, kereste a szavakat, de az eredeti megoldásra sehogyan sem állt rá a szája. Mégsem adta fel, mert nem olyan fából faragták.
Látogatásra a család késő este érkezett meg. Az első ölelések után rögtön vacsorához ültek, majd hosszasan elbeszélgettek. A kutyák odakint, a meleg vackukban összebújva már rég lemondtak bizonytalan kutyavacsorájukról. Zsombor és Alexandra félálomban melegedett a dunyha alatt, és közben hallgatták, ahogy a nagymama a pitvarban összeszedi a tányérokat. A csontokat külön tálba gyűjtötte, majd kilépett a tornácra, és óvatosan elsuttogta a sötétbe:
- Hé, Mitvisz, Nekem, gyertek elő!