Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Nagyon szomorúak vagyunk lányunk szerencsétlen házassága miatt, kétségbeesésünkben már nem tudunk kihez fordulni. A vőm iszik és üti-veri a családját. Könyörögtünk neki, költözzön el, ha nem bírja a családi életet, de hiába. Többször jelentettük a gyámügynél, rendőr is volt már kinn, de változás nem történt. Tetézi a bajt, hogy márciusban a lányom karambolozott, nagyon csúnyán összetörte magát, s még otthon is sokáig feküdnie kellett. A férje ekkor is részvétlenül, lelketlenül viselkedett, semmiben sem segített, volt, hogy három napig be sem fűtött, az ötéves gyerekük gondozásában sem segített. A lányom előző házasságából két kislány él velük, de őket sem állhatja. A tizenöt évesnek múltkor ököllel ütötte a fejét. Pénzt nem ad haza, üvöltözik, fenyegetőzik. A lányom főiskolát végzett, most próbál angolt tanulni, de ha meglátja a számítógép előtt, a falból tépi ki a kábelt. Azt ordítja: "Úgyis kicsinállak!"
Félek, egyszer valami jóvátehetetlen történik. Bele kell ebbe törődni? Kérem, írjon valami címet, ahol segítenek az ilyen szenvedő családokon. Mi már ott tartunk, hogy a sok fájdalom és bánat megöl bennünket is...
Üdvözlettel:
B. Pálné

Kedves Asszonyom!
Szomorúan olvastam levelét: valóban, nagyon megpróbálja lányukat a sors. Néha kapunk ilyen sorokat, és mi is csak tehetetlenséget érzünk. Elkeserítő, hogy egy ember rettegésben tarthatja a családját. Azt írja, hogy már járt náluk a gyámügy és a rendőrség is, de semmi sem változott. Tétlenségüket nem egészen értem! Hiszen kiskorú gyerekek veszélyeztetéséről van szó. Megvárják, amíg tragédia történik?!
Talán azt lehetne tenni, hogy ne önök, hanem a lányuk személyesen jelentse a jegyzőnél, mi folyik otthon, és ha kell, újra szóljon. És jobb lenne elválnia. Tudom, hogy könynyű ezt kívülről mondani, hiszen nyilvánvalóan fél a férje reagálásától, de mégiscsak ez lehet a megoldás. Hiszen nemcsak a saját, hanem a három gyerek testi-lelki épségéről is szó van. Szülei láthatólag mindenben mellette fognak állni, s így biztosan végig tudja csinálni az eljárást. Tudom azt is, hogy a bántalmazott asszonyoknak sokszor már ehhez sincs erejük. De ez így csak egyre rosszabb lesz. Ha kimondják a válást, akkor már könnyebb távoltartási végzést is szerezni a hatóságtól.
Sejtem, hogy többet várt. Sajnos nincsen olyan fórum, varázshely, ahol egy csapásra meg tudják oldani ezt a kérdést. De azért ideírok egy telefonszámot, amelyen bizonyára tudnak igazi tanáccsal szolgálni. A bántalmazott nők egyesületének száma: 06-80/505-101. És a lánya információkat találhat az egyesület honlapján is: www.nane.hu.
Üdvözlettel: