Kezükben a jövőnk

 Írtam egy könyvet Rejtélyes Z generáció címmel, amiben kifejezetten ezt a korosztályt vettem górcső alá. Ők az 1995 és 2010 között született nemzedék. Azért esett rájuk a választásom, mert nagyon keveset tudunk róluk azonkívül, hogy az idejük nagy részét a képernyő előtt töltik. Ám mielőtt bármiféle ítéletet mondanánk róluk, jusson eszünkbe: a fiatalokkal szembeni kritika egyidős az emberiséggel.

– Kétségtelen azonban, hogy a „zések” korosztályába tartozók kö­zül sokan többet látják a telefonjuk kijelzőjét, mint a saját családtag­jaikat…
– Ez igaz, de tudomásul kell vennünk, hogy a mai fiatalok már másként nevelkednek, mint a szüleik. Amikor bizonyos dolgokat – például az internetfüggőséget – számon kérjük rajtuk, sokszor ép­pen a szüleikre hárítják a felelősséget, akik a kezükbe adták ezeket az eszközöket.

– Akkor nézzük, mi jellemzi a szülők korosztályát? Hova sorolhatók a generációs kronológiában?
– A zéseket zömében az X generáció neveli. Ők a fiatalságukat a szocializmusban töltötték, közülük kerültek ki azok a bizonyos kulcsos gyerekek, akiknek már mindkét szülője dolgozott, akiknek önállóan kellett hazamenniük az iskola, a napközi vagy az őrsi gyűlés után, gondoskodtak magukról, míg a felnőttek haza nem értek a munkából. Sok időt töltöttek szülői felügyelet, figyelem nélkül, s mivel abban az időszakban a körülmények, a lehetőségek is korlátozottak voltak, így érthető, hogy ma szeretnének mindent megadni a gyermekeiknek.

– A mai fiatalok felgyorsult világban élnek. Nyilván ennek is köze van ahhoz, hogy a Z generáció ilyenné vált. De milyenné is? Amilyenné ez a világ neveli őket.
– Marc MCridle ausztrál generációkutató szerint a gyerekek jobban hasonlítanak arra a korra, amiben élnek, mint a saját szüleikre. Ebben nyilván van némi túlzás, de az biztos, hogy az adott kor, a korszellem, amiben felnő egy korcsoport, meghatározó lesz abban, hogy milyen generációs karakterisztikákat produkálnak. Tehát, ha szeretnénk megismerni a Z generációt, akkor azt kell megfigyelnünk, hogy milyen korban nőnek fel, milyen ki­hívásokkal szembesülnek. Hiszen minden generáció más és más problémákkal találkozik.
A Z generáció a világ globális, digitális bennszülött nemzedéke. Speciális időszakban élnek, amikor ezerféle bizonytalansággal kell szembenézniük, gondoljunk csak a Covidra vagy a jelenleg dúló háborúkra. Azonnal eljutnak hozzájuk a hírek, utoléri őket az információözön, köztük a dezinformációk is. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak kutatást készítettünk arról, miként érintette a pandémia a különféle generációkat, és ebben az „infodémia” kifejezés is komoly hangsúlyt kapott – ez az információval való túltelítődést és annak negatív hatását jelenti –, és kiderült, hogy a pandémiával nagyjából egyenértékűen sújtotta nemcsak a megfertőzött lakosságot, hanem mindenkit. A Covid meghatározó emlékük. Felmérést készítettem 700 fiatal részvételével, megkérdeztem, vajon nevezhetjük-e őket Covid-generációnak? Csaknem a felük igennel válaszolt. Egyvalaki szerint pedig inkább a „re­zsi­generáció” meghatározás illene rájuk jobban, mert ő például újabb fokozatra kapcsolna már a felnőtté válásban, albérletbe költözne a szülői házból, ám a rezsi, a megemelkedett költségek keresztülhúzzák a terveit.

– A pályakezdés időszaka is megpróbáló a Z generáció számára. Úgy tartják róluk, hogy meglehetősen nagy az egójuk, amikor állást keresnek, határozott elvárásaik van­­nak a munkaidő, a fizetés, vagy éppen a szabadságok tekintetében.
– Érdemes fenntartásokkal kezelni ezeket a megállapításokat, ugyanis többnyire a multicégek végeznek efféle kutatásokat, jellemzően a felsőoktatásban tanuló fiatalok körében. Érthető módon nekik mások a preferenciáik, a kereseti igényeik, mint, mondjuk, egy szakiskolában tanuló diáknak. Torzíthatnak tehát ezek az adatok, és az sem feltétlenül igaz, hogy a Z generációnak nagy lenne az önbizalma. Épp az imént említettük, hogy számos dolog miatt szoronganak, illetve sokan magukban is bizonytalanok, és ezt próbálják egyfajta határozott fellépéssel palástolni. De ha kicsit elbeszélgetünk velük, hamar kiderül, hogy valójában ez felvett viselkedés. Többek között az online térben eltöltött rengeteg idő is akadályozza őket abban, hogy erősebb legyen az önértékelésük, ahhoz ugyanis ki kell lépni a való világba, ki kell próbálni magukat a különböző élethelyzetekben, hogy pozitív visszajelzéseket kaphassanak akár a munkájukra, akár valamilyen önálló kezdeményezésükre vonatkozóan. Ebben is nagy visszalépést jelentett a Covid. Gondoljunk csak bele, milyen kevés lehetőségük volt például szóban kommunikálni, leolvasni a nonverbális kommunikáció jeleit. Egy-egy évfolyamnál a szóbeli érettségi, az egyetemisták körében a szóbeli vizsgák is elmaradtak.
Említettük, hogy rengeteg információ eljut hozzájuk, így a cégekről is könnyen tudnak informálódni. Ezt meg is teszik, és általában munkahelyet is úgy választanak, ahogyan azt egy termék esetében teszik. Nem bíznak az óriásplakátok szlogenjeiben vagy a tévés reklámokban, hanem utánanéznek az értékeléseknek. Fontos számukra, hogy a munkahely milyen márkát tükröz, az értékei egybevágnak-e az általuk képviseltekkel.

– Melyek ezek az értékek? Milyen elvárásaik vannak egy céggel kapcsolatban?
– Fontos értékként jelenik meg például a fenntarthatóság. Az ­UNICEF kutatása szerint a magyar fiatalok 80 százaléka szorong ­amiatt, hogy mi várható a jövőben, mert nekik ez nem is annyira jövő, hanem már a jelen. Tudják, hogy valamit tenni kellene, de azért azt is hozzáteszem, hogy ha a kényelem meg a tudatosság, a konkrét tettek mellett kell letenni a voksot, akkor sokszor inkább a kényelem győz. Azt vallják, nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy éljenek. Ilyen módon a szabadidő is nagyon fontos számukra.

– Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy nagyon sok fiatal dolgozik vezető pozícióban, ismerünk huszonéves cégvezetőket, startup­pe­re­ket, akik remekül megállják a helyüket a munka világában.
– A lehetőségek tárháza szinte végtelen, hiszen láthatjuk, hogy ma már sokkal egyszerűbb például külföldön vagy online dolgozni, netán nyitni egy webshopot. Könnyebben megvalósíthatják az álmaikat. Jó példa erre a Z generációs ikon, Billie Eilish, vagy az új magyar szupersztár, Azahriah, akiknek nem volt szükségük lemezkiadóra, tévés vagy rádiós háttérre, egyszerűen feltöltötték a YouTube-ra a zenéjüket, amivel sikert sikerre halmoznak. A zé­sek számára már más platformok adottak az érvényesüléshez, és ezt sokan kihasználják. A nyitottság, a találékonyság is jellemző rájuk. A hagyományos módszerek helyett a saját kezükbe veszik a jövőjüket  és fejlesztik a rugalmassághoz szükséges készségeiket.

– A jövő tehát, a mi jövőnk is, az ő kezükben van?
– Igen, ha azt vesszük alapul, hogy az újítások a fiataloktól indulnak el. De a tréningjeimen azt is hangsúlyozom, hogy nekünk, idősebbeknek kötelességünk támogatni őket, és nagy felelősség, hogy mit adunk át. Ők könnyebben utasítják el a konvenciókat, keresik az új lehetőségeket. A sztereotípiák, a berögzült gondolkodásmód, a „járt utat a járatlanért el ne hagyj” távol áll a gondolkodásuktól. Rendkívül éberek, és sokkal jobban tisztában vannak a mai világ problémáival, mint a korábbi generációk. Felismerik azokat a társadalmi, politikai, környezeti aggályokat, melyekkel tervezniük kell majd felnőttként. Nyitottak, és az idősebb generációtól is elvárják a gondolkodásban a transzparenciát és a nyitottságot. A humánus és fejlődésre fogékony vezetőket tartják példaképnek, tőlük hajlandóak tanulni is, mert tisztában vannak azzal, hogy pusztán csak online tanulni, dolgozni nagyon egysíkú. Olyan készségek elsajátítására is szükségük van, amikhez ki kell lépni a virtuális térből, és e tekintetben az idősebb generációnak még van mit átadnia a számukra.