Csipkébe öltöztetett hímesek

Kislányként imádott rajzolni, jó kézügyességgel áldotta meg őt az ég. Kamatoztatva tehetségét porcelánfestőnek tanult Herenden. A szakmunkásképző iskola gyakorlati éveivel együtt hat esztendeig dolgozott ebben a munkakörben, majd diplomát szerzett szociál­pedagó­giából. 1998-tól azonban visszafordult a másik gyermekkori szenvedélyéhez: néptáncot kezdett tanítani. Mellette kilenc éve köszöntött be életébe a tojáscsipkézés. 

A nagyszülei jó falusi emberek lévén tyúkot, kacsát, disznót, tehenet tartottak, így a háztáji állatok szeretete sosem állt távol tőle. A mai napig nevel tyúkokat, időközben vásárolt libákat is. A méretes, erős, kemény héjú tojásokat sajnálta kidobni, kezdeni akart velük valamit. Látott a televízióban egy kínai férfit, aki finom, precíz mozdulatokkal a kemény tojáshéjat addig csiszolta, alakította, mígnem egy táj rajzolódott ki benne. Ekkor fogant meg Gabriellában a gondolat, hogy szeretne hasonlót alkotni. Vásárolt egy kézi gravírozót 2013-ban, amivel kísérletezni kezdett. Először ki kellett tapasztalnia, hogy egyes tojásfajták milyen technikát, mintát tűrnek meg repedés nélkül. 
– Mind közül a libatojást kedvelem a leginkább: a héja kellően vastag, nehezen törik, jó vele dolgozni, és a hófehér színe tökéletes alapot ad az áttöréshez, a letisztult díszítéshez – árulja el a csipketojás-készítő. – Az első strucctojást három hónapba telt kidíszíteni – emlékszik vissza. – A vastag, méretes héj megmunkálása időigényes feladat. Nem szabad feszíteni a felületet. Helyette hagyom, hogy az anyag engedje a vele való munkát. Közben pihenőket is be kell iktatni, mert a szemet és a kezet egyaránt fárasztja az aprólékos alkotás. 
Családtagjai, barátai biztatták, hogy bocsássa áruba a szépen sikerült termékeit. 2015-ben a káptalantóti Liliomkert piacra harminc darab csipkézett hímesét vitte magával. A vásárlók megcsodálták a tojásait, de tartva attól, hogy könnyen összetörik a megmunkált héj, egyet sem vettek meg belőlük. Vendéglátónk úgy vélekedik ezzel kapcsolatban, „hogyha vigyázunk rá, maradandó”. 
A kezdeti kedvezőtlen tapasztalat nem vette el a kedvét. Tovább faragta, festette a tojásokat másik szenvedélye, a néptáncoktatás mellett. Helyi és környékbéli óvodákban tanít; s jómaga is táncol. Az ezredfordulón megalapította a Balatonfüred Néptáncegyüttest, amelyet máig vezet. Munkájában a mozgás, a gyerekekkel történő csoportmunka, az egymásra való odafigyelés a meghatározó. Ellenben a tojáskészítés magányos, elmélyült tevékenység, amely „gyógyító erőként segít letisztítani a kavargó gondolatokat, helyrebillenteni a belső harmóniát”. 

A csipkézett, festett alkotásai alapanyagai tyúk-, liba-, kacsa-, strucc-, emu-, galambtojások és csigaházak. A tisztítást követően mindössze egy lyukat mélyeszt a héjba, amelyen keresztül a tojás belsejét injekcióstű segítségével kifújja. Az ismételt átöblítéstől az alapszínfestésen át a fénylakkrétegig, illetve az esetleges díszszalagok ragasztásáig rengetegszer kell kézbe venni a tojást. Sosem méri, hogy mennyi idő alatt születik meg egy-egy hímes, mert a lényeg számára a kreatív folyamat. 
Nincs két egyforma munkája, ahogyan a tojások is mindig különböznek egymástól. A felület megszabja, alakítja a rá kerülő ovális formák, egyenes ívek, körök, pontok és viráglevelek, szirmok kirajzolta motívumegyüttest. 
Nem a hagyományos (sárközi, palóc) motívumokkal, anyagokkal, díszítési technikákkal dolgozik. A keményhéjúakba fúrt margarétaszerű minták megalkotásánál kezei finom mozdulatai­ra, képzelete szabad ötleteire hagyatkozik. Bár munkáiban visszatükröződik díszítőművészetünk motívumvilága is. Népművészet iránt elhivatott emberként tiszteli a hagyományokat, de szerinte meg kell teremtenünk korunk technikai és motívumbéli újdonságait, amelyek éppúgy a kultúránk részeivé válhatnak. 

Libatojás szívecske, strucctojás ékszertartók, szalaghímzett, csipkézett darabok, kemény­héjú­ból készített angyal, medál és hangulatmécses születik kezei között. Klasszikus piros (Krisztus kifolyt vérét jelképezve), kék, zöld tojáskollekciók sorakoznak az asztalán, s köztük fellelhetők feketék is, merész aranykontúrral, pasztellárnyala­túak, valamint színekkel, csipkékkel gazdagon felöltöztetett alkotások is. A készítő néha piacra viszi a portékáit, de a legjobban azt szereti, ha a vásárlók az otthonában választják ki a nekik tetsző hímest. 
Olykor egy tánccal telt zsúfolt nap után a megnyugvást jelenti számára, amikor munkába foghat. Az elméje, gondolatai lecsendesednek, míg a gravírozógép zúgva forog, s Gabriella kezei serényen dolgoznak: faragnak, festenek, csipkéznek…