A tiszteletről szólva

Kedves Gabi! 
Ötvenkilenc éves vagyok, lassan húsz éve ugyanannál a szállítmányozással foglalkozó cégnél dolgozom, ez idő alatt a vállalat a sokszorosára nőtt, jól megy a szekér. Az irodai, zömében pénz­ügyis dolgozók száma is jócskán megduzzadt, és az újonnan felvettek között egyre több a huszonéves diplomás pályakezdő. Na, velük van egyre több bajom! 
Mondhatni, én vagyok a főkönyvelő jobbkeze, szinte minden felmerülő kérdésre tudnék válaszolni. Csakhogy ezek az újoncok a világ minden kincséért sem kérdeznének, csak mennek a maguk feje után! Végtelen önbizalommal dolgoznak, de mivel nincs „helyismeretük” és rutinjuk, sokat hibáznak – amit gyakran nekem kell kijavítanom és az orruk alá dörgölnöm. Többször észrevettem már, hogy ilyenkor gúnyosan összenéznek, sőt, újabban visszaszólnak, hogy ők azt másképp tanulták a főiskolán – mintha azzal kérkednének, hogy nekik diplomájuk van, míg nekem csak számos tanfolyami képesítésem. Miféle szokás ez?! Az én fiatal koromban nagyon tiszteltük az idősebb, tapasztalt korosztályt, és végeztük a dolgunkat szó nélkül, ahogy a „régi nagy bölények” kérték. 
Kezdetben még eljártunk együtt ebédelni a szomszédos kifőzdébe, vagy közös kávészünetet tartottunk, de újabban engem nem hívnak, ez is rosszulesik. Pedig én csak jót akarok! Miért nem értik meg?! 
Üdvözlettel: Kati 
 
Kedves Kati! 
Valószínűleg azért nem értik meg, mert minden jó szándéka dacára rosszul kommunikál velük. Nem derül ki leveléből, hogy amikor egy új munkatárs, pláne pályakezdő belép a céghez, megkap-e minden útmutatást és támogatást öntől, biztatja-e arra, hogy bátran kérdezzen? Ellenben azt a kifejezést használta, hogy a hibáikat az orruk alá dörgöli – ez nem éppen arról árulkodik, hogy javító-építő módon közelít feléjük, úgyhogy ne csodálkozzon a grimaszokon (bármennyire is udvariatlan gesztus!). 
A tiszteletről szólva azt vallom, hogy az mindenkinek oda-vissza jár, kortól és nemtől függetlenül. Csak azért, mert ötvenesek és öreg rókák vagyunk egy cégnél, még nem konzerválhatjuk az időt. Ahogy huszonévesen is tévedés azt hinni, hogy az övék a világ. Ön írta, a cégüknél megállíthatatlan a fejlődés, úgyhogy a régiek tapasztalatára és az újak lendületére, a korszerű tudásukra egyaránt szükség van – célszerű a két szemléletmódot összecsiszolni. Járjon ebben az élen, legyen ebben ön a bölcs „öreg”!Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]