Mikor leszünk idősek?

Kedves Gabi! 
A nevelőapám 66, anyukám 64 éves. Egész életükben keményen dolgoztak, a mai napig van munkahelyük, emellett ott a nagy ház hatalmas kerttel. Egy percre sem állnak meg, képesek ketten nekiállni garázst meg medencét építeni! 
Nemrég anyukám megszédült, összeesett. Szerencsére nem találtak nála betegséget, „csak” kimerült. Nem csodálkoztam a diagnózison, folyton pakol meg takarít, minden családi ünnepséget náluk kell tartani, ő süt-főz, mosogat, nem enged minket a konyhába. 
Ők ketten szép közös életet, anyagi biztonságot teremtettek maguknak. Mi, gyerekek hiába mondjuk nekik, hogy most már lassítsanak a tempón, hiába, lepereg róluk. Nem fogják fel, hogy ebben az időskorban már jobban kellene vigyázni magukra – a mi érdekünkben is, hogy még sokáig együtt legyen a családunk. Szeretnénk őket óvni, de reménytelen alakok! 
Ön szerint tényleg azok?! A nevelőapám két gyereke és mi a húgommal folyton rágjuk a fülüket, de egyre ingerültebben utasítják vissza a féltéseinket. Hogyan tudnánk mégis hatni rájuk? 
Üdvözlettel: Mariann 
 
Kedves Mariann! 
Megakadt a szemem az „időskor” szón. Igaz, hogy a szüleink egy generációval korábban születtek, mint mi, de 64 és 66 éves embereket én nem nevezném idősnek, legfeljebb idősödőnek. Megjegyzem, a WHO is a 75 fölötti éveket jelöli meg időskorként. 
Megértem a féltésüket, de azt javaslom, hagyják békén a szülőket. Ne akarják önök, gyerekek megmondani nekik, hogyan éljenek. Próbálják megérteni: akik az egész eddigi életüket végigdolgozták, nem tudják egyik napról a másikra letenni a lantot csak azért, mert nincsenek anyagilag rászorulva. Hadd tegyék azt, amit szeretnének, és annyit, amennyit bírnak. Nekik ez okoz örömöt, némi túlzással: őket ez élteti. 
De szó sincs róla, hogy ezt tehetetlenül kell nézniük, igenis lehet őket „pihentetni”. Például karácsonyra, születésnapra vegyenek nekik utazási utalványt (wellness­hotelbe, buszos városi körutazásra vagy természetjáró közösségbe, ami érdekli őket), ezzel máris „kiszakítják” őket a megszokott mókuskerékből. Vagy: a sokfős családi ebéd után tessék határozottan kézbe venni a mosogatószivacsot, és kedvesen visszatolni a mamát a többi vendéghez. Higgye el, értékelni fogja és hagyja majd ezt a figyelmes gesztust. Mert ezzel megkönnyíteni és nem irányítani akarják az életüket. Óriási kü­­lönbség! 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]