Súlyos árat fizetek

Kedves Gabi! 
Fél éve váltam el. Az osztozkodásnál nekem nem maradt annyi pénzem, hogy egyedül vegyek Szegeden egy kis lakást (ott éltünk a házasság alatt), hitelt nem mertem felvenni, úgyhogy hazaköltöztem a közeli kisvárosba a szüleimhez. Ez azzal járt, hogy az ötéves fiamat áthoztam a helyi óvodába, én pedig naponta ingázom a szegedi munkahelyemre. 
Hálás vagyok a szüleimnek, ­amiért szívesen fogadtak minket és sokat segítenek. Reggelente ők viszik oviba az unokát, délután érte mennek; anyukám hétköznap ránk is főz (hétvégén pedig mindig én), és nem fogadnak el pénzt sem a hozzávalókra, sem a rezsire. Óriási könnyebbség ez nekem, így többet tudok félretenni, hogy mielőbb újra saját otthonunk legyen. 
Csakhogy ezért, úgy érzem, súlyos árat fizetek: a szüleim mindenről tudni akarnak. Főleg az anyukám újra gyerekként kezel, mindenbe beleszól, utóbbi időben már a gyereknevelésbe is. Ha nem ért egyet velem, a fiam előtt kérdőjelezi meg a döntéseimet. Nem is kell ennél több egy rafkós ötévesnek! A mama védőszárnyai alatt elszemtelenedett, visszaszól nekem, vagy a mamára hivatkozva nem csinál meg ezt-azt. 
A férjem egy másik nő miatt hagyott el, nem váltunk el szépen, szóval nem vagyok túl jó passzban. Most pedig a szülői házban nyelem a könnyeimet, de nem merek vitába szállni, hiszen hálás lehetek a befogadásért. Még biztosan évekig nem tudok lépni lakásügyben, de kizárt, hogy sokáig tudok nyelni… 
Üdvözlettel: Mara 
 
Kedves Mara! 
Miért is kellene nyelnie bármeddig is?! Ez egy tévedés! Önt és a kisfiát szerencsére szerető család veszi körül, ahová hazatérhettek, amikor megtépázta az élet. Szülei a legeslegjobbakat szeretnék adni – és teszik is a saját értékrendjük, gondolkodásuk szerint. Nincs abban semmi bűn, ha ön, egy rég felnőtt és szuverén személyiség bizonyos helyzetekben másképp dönt vagy a gyereknevelésben másképpen gondolkodik, mint ők. 
Beszéljen erről minél előbb és nyíltan a szüleivel. Mondja el őszintén, hogy most lelkileg is támogatásra van szüksége, és ha nem értenek egyet mindig a nevelési elveivel, akkor se a kisfiú előtt ­hangoztassák a kritikus véleményüket, hanem egymás közt beszéljék meg. 
Vitán felül áll, hogy szülei az önök érdekében tesznek mindent. Még az is lehet, észre sem vették eddig, hogy magukhoz ragadják az irányítást. Szép szóval, de határozottan vegye vissza a gyeplőt. 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]