Nem tetszik az ajándék

Kedves Gabi! 
Vészesen közeleg a karácsony, és az az igazság, bő tíz év után belefáradtam, hogy a vejemnek eltaláljam a kényes ízlését. Minden névnapra, születésnapra, karácsonyra gondosan megtervezem a családtagjaink ajándékát, kifürkészem, ki mire vágyik. De még sosem sikerült Gábor kedvében járnom. Sosem láttam rajta a tőlünk kapott ruhákat, még arra sem veszi a fáradságot, hogy a kedvünkért viselje, amikor náluk vagyunk vagy hozzánk jönnek. Szeret fotózni a természetben, de a születésnapjára vásárolt, bekereteztetett természetfotót nem tette ki a házukban. És hiába leptük meg legutóbb egy puha bőr pénztárcával, észrevettem, hogy még mindig a kopott, szakadt régit hordja. 

A lányom szerint túlérzékenykedem a dolgot, tudhatnám már, hogy Gábor nem az a lelkendezős fajta. Én tiszteletlenségként élem meg, hogy semmi örömet nem talál semmiben, amit én nagy gonddal kitalálok, keresek, veszek a számára. 

Egyébként kedvelem a vejemet, boldoggá teszi a lányomat, kitűnő édesapja a három unokánknak. Úgy szeretném egyszer látni az arcán azt, hogy valódi örömöt szereztünk neki a férjemmel! Magunktól, és nem a lányom „súgása” nyomán. 
Üdvözlettel: Éva 
 
Kedves Éva! 
Hát, aki makacs módon juszt sem kér segítséget a „beépített embertől”, az bizony így (is) járhat. Megértem, hogy csalódott, mert sikertelennek érzi a próbálkozásait. Talán egy lépéssel hátrébb kellene lépnie, és hagyni, hogy a konkrét ajándék kiválasztásába a „célszemélynek” is legyen némi beleszólása. 

Vegyük példaként a szakadt, kopott pénztárcát: figyelmes öntől, hogy észrevette és szeretne egy újat ajándékozni. Ha újrakezdhetné, azt javasolnám, hogy nézzen szét a közeli üzletekben vagy internetes boltokban, és ahol megfelelőnek tűnő darabokat lát, ott vásároljon ajándékutalványt. Ezt egy kedves kísérőlevéllel adják oda a férjével, jelezve benne, hogy mire szánták azt. Lehet, hogy az utalványt önmagában személytelennek érzi, de a meleg sorok, a figyelmes szándék meghitté teszik ezt az ajándékot. És ezzel nem hibázhat. 

A természetfotóról meg az jutott eszembe, hogy a veje a nyitott szemmel járást, az alkotást tuti élvezi a fényképezésben, tehát erre kell koncentrálni. Az már nem biztos, hogy más természetfotóját szeretné látni nap mint nap a nappali falán. 

Szóval arra biztatom, hogy legyen kevésbé konkrét az ajándéka. És kevésbé törjön össze, ha nem bújik ki a bőréből a hűvösebb természetű veje. Az ön szándéka nemes! 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]