Képei mesélnek helyette

Az ibrányi erdész, vadgazda végzettségű állatgondozó, aki a nyíregyházi SóstóZooban dolgozik, nap mint nap ritkaságszámba menő egyedek között fordul meg. Január elején például az intézmény igazgatója, Gajdos László arról számolt be, hogy szumátrai tigrisikerpár született a Nyíregyházi Állatparkban. A világ egyik legritkább tigrisalfaját egy európai összefogás keretében, tízéves, tervszerű te­­nyésztői munka eredményeképpen sikerült szaporítani a sóstógyógyfürdői intézményben. A szakértőkből álló csapat 2015 óta próbálta az ideális tigrispárt megtalálni a te­nyésztéshez, ezért több európai állatkertből érkezett nőstény. Volt vetélés és halva születés is, most azonban a Gio nevű hím és a négyéves Sabah nászából egészséges ikrek láttak napvilágot. 

Az igazgató megjegyezte, hogy a szaporulat azért is különleges, mert nemcsak a világ egyik legritkább tigrisalfaja a szumátrai, de a világ egyik legritkább állata is; míg például az óriáspanda vadon élő állománya 2-3 ezer egyedből áll, addig ebből a tigrisalfajból mindössze 400-500 él a világon. 

Nem csoda, hogy Máté is lelkesen beszél a nagymacskákról, hiszen ő maga gyermekkora óta járja és csodálja a természetet, a benne élő állatokat. Nem volt kérdéses, hogy munkája is ehhez kötődik majd. 

– A Nyíregyházi Állatparkban a főemlősökkel foglalkozom mint állatgondozó. Egy nagyszerű csapat tagja vagyok, a SóstóZooban szinte sosincs két egyforma nap. Itt a saját szememmel látom, tapasztalom, hogy minden állat külön-külön egyéniség. Afrika mindig is szerepelt a bakancslistámon, és remélhetőleg nem is utoljára jártam ott. Első körben azért a Krüger Nemzeti Parkra esett a választásom, mert az angol nyelvet még nem beszélem tökéletesen, de egy ott élő kiváló idegenvezető, dr. Kása Gyula szafariztat itthoni vendégeket. 

A világ talán legismertebb nemzeti parkja, a dél-afrikai Paul Krü­ger által 1898-ban alapított Sabie park kezdetben a vadászatok ellenőrzésére és az ennek következtében számbelileg erősen lecsökkent vadállomány védelmére jött létre. Mára a majdnem 20 ezer négyzetkilométernyi területével, kilenc bejáratával, 2500 kilométert felölelő kiépített úthálózatával és megannyi kempingjével a Dél-afrikai Köztársaság egyik legkiterjedtebb védett helye. A park az utóbbi kilencven évben több tízmillió látogatót fogadott, akik az egynapostól a többnaposig terjedő szafarikon fedezhetik fel a terület kínálta szépségeket. 

Máté december 1-jén indult útnak, Dohán keresztül Johannesburgba érkezett. Öt napot töltött a parkban, két éjszakát a Hegy és Völgy táborban, majd két éjszakát az alsó-szábi táborban. 

– Mbombelában szálltunk meg – meséli a fiatalember. – Maga a város a Dél-afrikai Köztársaság északkeleti részén fekszik, a Krokodil-folyó mellett. A közbiztonság arrafelé egyáltalán nincs megoldva, éjszaka már nem érdemes a városban sétálgatni, sőt autózni sem. Viszont bent lenni a parkban és megfigyelni az állatokat egy életre szóló élmény. Ahogy fekszik az ember a kunyhójában, egész közelről hallhatja az éjszaka közepén a nevető hiénákat, az oroszlán üvöltését, a vízilovak prüszkölését. Az ott töltött idő alatt olyan képeket szerettem volna készíteni, amelyek az adott területre jellemzőek. Ami nem könnyű, hiszen a Krüger hatalmas. 

Máté ébresztője minden egyes nap hajnal 4 órakor csörgött és 4:30-kor már indult is a csapat az állatok nyomában. A természet ilyenkor a legaktívabb, hiszen nincs az a nagy forróság, mint napközben. Dél környékén már 40-41 Celsiust mutatott a hőmérő. Jó néhány kilométer után legkésőbb 12-12:30-ra értek vissza a táborba. Ilyenkor volt idő a sziesztára, ebédelni, úszni a medencében, aludni, de ő ebben a néhány órában inkább a képeket nézte át, melyeket aznap készített. Majd 15 órakor újra a terepjáróba ültek, és folytatták az útjukat, később naplementekor tértek vissza a bázisra.

– Este a park kapuit bezárják, a körülötte lévő táborok pedig olyan elkerített területek, ahová a ragadozók nem tudnak bejutni. Kisebb antilopfajták azért betévednek, illetve a majmok és a varacskos disznók is megjelennek. Miután visszaértünk és megvacsoráztunk, kibeszéltük az aznapi élményeket, majd mindenki nyugovóra tért. Szerencsémre a változatos ottani állatvilágból sok fajt sikerült lefotóznom. A kaffer szarvas­varjú­tól a hiénán keresztül egészen a leopárdig, széles szájú orrszarvút, oroszlánt, gnút, zebrát, elefántot és még sorolhatnám. Ezeket a fajokat a terepjáróból sikerült lencsevégre kapnom, kifejezetten vadlesre nem volt lehetőség. 

Máté nagy álma, hogy minden kontinensen fotózhasson. 

– Szívesen fényképezném azokat az élőlényeket, melyek súlyosan veszélyeztetettek vagy akár a kihalás szélén állnak. A képek által segíthetném a megismerésüket és védelmüket, az ismeretterjesztés nagyon fontos a fajok és az élőhelyük fennmaradása szempontjából is. 

És hogy mit hoz a jövő? Talán egy ázsiai túrát, de ahogy Máté mondja mosolyogva búcsúzóul, meséljenek helyette a képek.