Jayabaya jóslatai

Civilizációnk legismertebb látnokaként számon tartott asztrológus-csillagász, Nostradamus (1503–1566) egyesek szerint a világtörténelem számos eseményét megjósolta: köztük a francia forradalmat, az atombombát, Adolf Hitler felemelkedését és a World Trade Center elleni szeptember 11-i támadásokat. 

Ám nem ő az egyetlen, akire mai napig misztikus jósként emlékszik a világ. Körülbelül 400 évvel a francia látnok előtt élt Jayabaya, a hindu király Jáván, akinek jövendölései az indonéz szigetvilág hiedelmeit a mai napig meghatározzák. 

Jayabaya jóslatai, akárcsak Nostradamusé, még mindig nagy hatással vannak a helyiek gondolkodására és Jáva jövőjére, mert sokan úgy gondolják, hogy abból, amit a király előre látott, megannyi esemény valóra vált, sőt van olyan is, ami még be sem következett. 

Istenek leszármazottja 

Jayabaya 1135-ben került az akkori Kediri ősi királyság trónjára. Huszonkét évig tartó, erőskezű uralkodásának köszönhetően Kelet-Jáván példátlan jólétet teremtett – híres próféciái is ebből az időből maradtak ránk –, nem meglepő, hogy Indonézia történelmének egyik legnépszerűbb és legismertebb királyává vált. Ő volt a megtestesítője az úgynevezett ratu adilnak, az egyetlen királynak, aki az évtizedek óta tartó konfliktus után végre képes volt helyreállítani a társadalmi rendet. 

A Jáva-sziget ellentétes oldalain trónoló két testvérkirály rivalizálása ugyanis háborút szült, amiben ezrek vesztették életüket. Miután Jayabaya Kediri uralkodója lett, sikerült újra egyesítenie a két birodalmat, aminek eredménye a mezőgazdaság gyors fellendülése lett. Kediri gazdagságát és befolyását még a híres kínai író, Zhou Qufei XII. századi szövegei is dokumentálták. Válaszok a hegyeken túlról című könyvében arról a virágzó Jáva-királyságról írt, amely Kína gazdagságával vetekedett, sőt azt is megemlíti, hogy az indonéz király népe szellemi jóllétéről is gondoskodott, Jayabaya ugyanis lelkesen támogatta a művészeteket. 

Mint a kor legtöbb uralkodója, ő maga is az istenek leszármazottjának tartotta magát, hogy legitimálja uralmát. Egyes források szerint a bölcsesség istenének, Brahmának az ükunokáját tisztelhették benne az alattvalók, mások szerint pedig Visnu megtestesülése volt. Apja, Gendrayana azt állította, hogy a Mahábhárata hindu eposzból származó legendás Öt Pandava Fivér sarja, családfáját Arjunáig, a harmadik Pandava testvérig vezetve vissza, aki maga Indra isten fia volt. Ennek köszönhetően Jayabayáról valóban azt hitték a jávaiak, hogy a mágikus jövőbe látás tehetségével áldották meg az égiek. 

Míg egy kukoricaszár beérik 

Jayabaya próféciái, amelyeket Serat Jayabaya néven ismernek, krónikák és versszakok összessége. A szájhagyomány útján fennmaradt szövegek legrégebbi, ismert írásos példánya 1835-ben keletkezett, közel 700 évvel az uralkodó halála után. A benne lévő, ma ismert jövendölések kétségtelenül megváltoztak az évszázadok folyamán, sokuk örökre rejtély maradt, míg mások annyira homályosan voltak megfogalmazva, hogy – hasonlóan Nostradamuséihoz – számtalan módon lehetett értelmezni azokat. 

Ám Jayabaya jóslatai közül volt olyan, ami nagyon is konkrétnak és pontosnak bizonyult, így erősítve meg még a modern jávaiak körében is a király misztikus státuszát. Egyik leghíresebb jóslata a fehér bőrű férfiak érkezéséről szólt, akik 300 évre hajtják majd igába Jávát. A próféciát a hollandok teljesítették be Indonézia gyarmatosításával, akik először 1595-ben érkeztek a szigetcsoportra. A prófécia azt is tartalmazta, hogy a fehér ember uralmának az északról érkező sárga bőrűek vetnek véget, akiknek nevében a J betű szerepel. Ők azonban nem maradnak sokáig, mindössze addig, míg egy kukoricaszár beérik. 

Amikor a II. világháborúban, 1942 első heteiben Japán elfoglalta Holland Kelet-Indiát, sok indonéz ünnepelt, és a japán hadsereg érkezését a Jayabayának tulajdonított prófécia beteljesülésének tekintette. A japánok kiszabadították az indonéz nacionalistákat a holland börtönökből, köztisztviselőként és adminisztrátorként alkalmazták őket. 1944 végére azonban világossá vált, hogy Japán nem tudja megnyerni a háborút. 1945. augusztus 9-én a „felszabadítók” hivatalosan is Indonéziára ruházták a függetlenség előkészítését, és Japán délkelet-ázsiai erőinek parancsnoka a jövőbeli elnököt, Sukarnót nevezte ki a függetlenséget előkészítő bizottság elnökévé. Amint a történetírók egyik beszámolója megjegyzi: „Azzal a kisebb kivétellel, hogy három termést betakarítottak, míg a japánok kivonultak, Jayabaya próféciája megvalósult.” 

Az egyetlen király érkezése 

Bár Jayabaya legtöbb jóslata Indonézia múltjára vonatkozik, de van egy, amiről a jávaiak úgy gondolják, hogy még nem következett be. Ez pedig nem más, mint a második ratu adil elérkezése, aki megteremti Indonézia aranykorát. Jayabaya szerint ez a személy lenne a legnagyobb vezető, akit Jáva valaha ismert, és ő lenne az, aki uralkodik az „őrület idején”. És hogy ez pontosan mikor jön el, a prófécia így szól: „Amikor a kocsik lovak nélkül közlekednek, / hajók repülnek az égen, / és egy vas nyaklánc veszi körül Jáva szigetét. / Amikor a nők férfiruhát viselnek, / és a gyerekek elhanyagolják idős szüleiket, / tudd, hogy elkezdődött az őrület ideje.” 

Jayabaya előérzete szerint a nagyszerű vezető akkor lép majd fel, amikor Indonéziának az eddigi legnagyobb kihívásaival kell szembenéznie, hogy az országban a harmóniát és az igazságosságot helyreállítsa. A jóslatot azóta sokszor hozták fel ürügyként, amikor a szigetország politikai válsággal szembesült, ám az igazi vezető, bármilyen sokan is követelték maguknak a titulust, egyelőre nem érkezett meg. 

S hogy mi a jóslatok legfurcsább része? Jayabaya azt is megjövendölte, hogy mikor következik be a világ végső megsemmisülése. 2100 a mágikus dátum, de hogy ez valóan így lesz-e, arra még 75 évet várnunk kell.