Levegőnek néz a párom

Kedves Gabi! 
Alakulóban van egy komoly kapcsolat, nem élünk még együtt, de heti háromszor-négyszer találkozunk, egymásnál alszunk. Én is sokat dolgozom, de neki most a munka és a karrierje az első (saját vállalkozás), ezt úgy-ahogy eddig elfogadtam. 

Ha kettesben vagyunk bárhol, egyáltalán nincs baj. De ha a barátai, munkatársai, üzletfelei (elég nagy a társasága) ott vannak körülöttünk, gyakran ő lesz a társaság közepe, ebben lubickol, és engem szinte levegőnek néz. Próbáltam erről beszélni vele: szerinte ő csak jól érzi magát a többiek társaságában, én egyszerűen túlgondolom ezt az egészet. Azt is szokta mondani, hogy neki a munka miatt eddig csak alkalmi partnerei voltak, és most a mi kapcsolatunkban „perspektívát lát”. 

Lehet, hogy már tényleg rágörcsölök erre, de akkor sem esik jól az, amikor társaságban a partnerem mindig magamra hagy, egyedül csak rám nincs egy kis ideje és figyelme. Nem voltam még ilyen szituban, és kezdek paranoiás lenni. Megfordult a fejemben, hogy esetleg szégyell. Elgondolkoztam, hogy hosszú távon lenne-e értelme a kapcsolatunknak, ha már egy összejövetelen sem képes kiállni mellettem. Ön szerint mi lehet a háttérben? 
Üdvözlettel: Jázmin 

∗ 

Kedves Jázmin! 
Leveléből nem derült ki, önök hány évesek. Leginkább a barátja kora érdekelne, hogy lássuk: még a húsz-egynéhány éves férfiak „falkázós” korszakát éli, amit idővel és pláne egy komoly kapcsolat kialakulásakor a többség magától ki szokott nőni? Vagy esetleg beleragadt valamiféle alfahím-szerepbe, amitől nem tud vagy nem akar szabadulni? 
Jobban belegondolva: végül is mindegy az életkor! Bármilyen korú is legyen az a felnőtt férfi, aki elviszi önt a saját társaságába, nőként joggal várja el tőle, hogy némi figyelmet kapjon. A párjának igenis felelőssége van abban, hogy ön is megtalálja a helyét ebben az új közegben. Sőt, tovább megyek: a saját érdeke is, hogy ön jól érezze magát, így máskor is nagyobb örömmel tartana vele. 

A paranoiás gondolatokat pedig kerülje! Ha szégyellné önt, nem vinné el a saját társaságába. És az is biztos, hogy itt nem a kiállás hiányáról van szó. A „perspektíva” jól hangzik, de néhány romantikusabb gondolat talán könnyebben elűzné az ön aggályait. Például, ha nem a munkája állna a fontossági sorrend élén. 

Javaslom, legyen a programszervezésben kezdeményező, érvényesüljenek jobban az ön vágyai is. Emellett mindenképpen finoman formálja a párját abban, hogy férfiból igazi gentleman legyen. 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]