Munkahelyi kiégés

Kedves Gabi! 
Negyvenegy éves férfi vagyok, egy békési kisvárosban élek. Bár egyedül, azért nem vagyok magányos, elég sok barátom van, időnként barátnő is akad, és szerencsére a válásunk után (már több mint egy évtizede) sikerült megőrizni a jó viszonyt a volt nejemmel és a most 16 éves fiammal. 

Amiben viszont elég szerencsétlen vagyok, az a munkahely. Valahogy nem találom a helyem, pláne az utóbbi időben sehol sem maradtam meg sokáig. De szégyellem a fiam előtt, amikor nem dolgozom és nem úgy tudok gondoskodni róla anyagilag, ahogyan szeretnék. Úgyhogy amikor a mostani munkára felvettek másfél évvel ezelőtt, megfogadtam, hogy fogcsikorgatva is kibírom. Pedig első perctől kezdve mindentől rosszul voltam, de tényleg mindentől: a főnöktől, a kollégáktól, az épülettől, a bértől, a munkakörtől. De úgy voltam vele, most ez van, majd megkedvelem. 

Hát, semmi nem lett jobb. Újabban már annyira rühellem az egészet, hogy fizikai rosszullét kerülget, amikor munkába kell indulni. A Xanax nálam már alaptartozék, a túlélőkészlet része. Ön szerint van értelme várni a csodára? 

Üdvözlettel: Fecó 

∗ 

Kedves Fecó! 
Szűkszavú leveléből sok olyan tényezőre nem derült fény, amit szívesen tudnék, hogy érdemben válaszolhassak önnek. A következő néhány tanácsot mindenképpen érdemes lenne fontolóra vennie. 

Gondolja végig, milyen konkrét problémái vannak, miért érzi rosszul magát. Ha pontosan látja, mi zavarja, könnyebben tud dönteni a következő lépésekről. 
Nem tudom, hogy ön kommunikált-e már nyíltan a kollégáival vagy a felettesével a problémáiról, vagy csak befelé puffog. Ha úgy érzi, hogy van lehetőség bármin változtatni, próbálja ezt őszintén megbeszélni a többiekkel. Képzelje el, hogy ön szerint milyen változásokra, esetleg újításokra lenne szükség a munkahelyi környezetében, és vesse fel ezeket a témákat is. Lehetséges, hogy meglepődik majd, mennyi kollégája támogatja a változtatásban a saját érdekükben is. 

Ám ha a munkahelyi helyzet már a mentális egészséget veszélyezteti, ha stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió, kiégés fenyegeti, ha tényleg már csak nyugtatóval képes munkába menni, és semmi esélyt nem lát a változtatásra, akkor mindenképpen ajánlott váltania. Egy új munkahely, más munkakör frissebb perspektívát és új lehetőségeket hozhat, ne féljen változtatni! Nehogy rámenjen az egészsége, mert az mindennél fontosabb ahhoz, hogy végigkísérhesse a fia életútját. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]