Munkahelyi támogatás

Kedves Gabi! 
Középkorú, családos nő vagyok, jó ideje egy nagy cégnél dolgozom, pénzügyi adminisztráció területen. A munkahelyemen egy kolléganő nemrég vált el, lelkileg eléggé összetört. A közvetlen vezetőnk azóta láthatóan másképp bánik vele: kevesebb és könnyebb feladatot kap, rugalmasabb munkaidőt biztosítanak számára. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy ránk, a többiekre több hárul. 

Természetesen mindannyian emberek vagyunk, és érthető, hogy ha valaki egy nehéz időszakon megy keresztül, akkor egy ideig támogatjuk. De ez a helyzet nálunk hónapok óta tart, és nem látom a végét. 

Mindez felvet néhány fontos kérdést. Meddig terjed a munkahelyi támogatás határa? És hol húzódik a mezsgye az empátia és az igazságosság között? Egyáltalán, elvárható-e egy vezetőtől, hogy figyelembe vegye egy kolléga magánéleti nehézségeit, és ennek megfelelően könnyítsen a terhein? Vagy a válás – bármennyire is megterhelő – magánügy, és nem jogosít fel senkit arra, hogy különleges bánásmódban részesüljön a többiek kárára? 

Kíváncsi vagyok a véleményére. 
Üdvözlettel: Katalin 

∗

Kedves Katalin! 
Munkahelyi környezetben valóban kihívást jelenthet a munka-magánélet egyensúly megtalálása, és, bizony, a vezető felelőssége, hogy figyelembe vegye az alkalmazottak jóllétét, de mindezt úgy, hogy a csapat egysége és igazságérzete ne sérüljön. Érzékelhetően ön szerint a munkahelyén ez az egyensúly felborult, de érdemes lenne finoman felmérni, hogy ez a helyzet többeknek jelentős hátrányt okoz-e, vagy inkább az érzelmi igazságérzet sérült. Ha az utóbbi, akkor a helyzet elfogadása lehet a legbölcsebb út – mindenkinek lehetnek nehéz időszakai, és egy empatikus munkakörnyezet hosszú távon mindenki javára válik. 

Ha többen is hasonlóan látják, mint ön, érdemes továbbmenni a probléma megoldása felé. Javaslom, kezdeményezzen diszkrét, nyugodt beszélgetést a főnökükkel. Ne panaszkodjon, inkább biztosítsa arról, hogy egyetértenek a döntésével, majd érdeklődjön arról, hogy a vállalatnak van-e hivatalos irányelve a munkahelyi támogatásra nehéz élethelyzetek esetén. A legjobb megoldás ugyanis az lehet, ha a vezetőség ilyenkor átlátható és következetes vállalati szabályokat alkalmaz. Mondjuk, a cég egy rövid ideig tartó rugalmas munkarendet biztosít, de hosszú távon mindenkinek egyenlő esélyeket teremt. Fontos, hogy ez az átmeneti időszak ne alakuljon át hosszú távú kivételezéssé, mert az (láthatóan) feszültséget szülhet a munkatársak között. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]