A boldogság nyomában

Boldogság 7 lépésben a készülő, októberi bemutatásra tervezett könyve címe, amely sokatmondó a borító mögötti tartalmat illetően.

– Három éve dolgozom magamban intenzíven – a lelkemben régebb óta – az elkészülésén. Hét olyan pillérre épül, amelyek megmutatják, hogyan villant fel számomra a fény a saját történeteim megértése által. A boldogsággal kapcsolatos elakadásaim mélyen megérintettek, ugyanakkor a negatív hitrendszerekkel való megküzdések építettek. A boldogság mindannyiunké, de hogy mit gondolunk róla, miként közelítünk felé, az személyenként eltérő. Ezért az általam lejegyzett módszer sem egy általánosan alkalmazható receptúra. Sokkal inkább mankó, kiindulópont a látásmódhoz, hogy a saját boldogságunk útjára léphessünk.

Törekszünk az érzésre a mindennapokban, mégis nehezen leljük meg. Mi akadályozza a boldogság elérését?

– Ott követjük el a legfőbb hibát, hogy feltételekhez kötjük a beteljesedését: majd, ha sikeres leszek, ha megveszem a házam, családot alapítok, és sorolhatnánk tovább. Ilyen esetekben az energiánkat és az ezzel kapcsolatos cselekvést, motivációt magunkon kívülre helyezzük, vagyis átadjuk az irányítást a munkaadónknak, a párunknak, az életkörülményeknek, a történéseknek. Végeztek egy 75 éven átívelő kutatást a Harvard Egyetemen, amely arról szólt, hogy mi kell a boldogság megtalálásához. A résztvevők fiatalon még tárgyiasított dolgokat soroltak: jól fizető állás, karrier, és úgy ítélték meg, hogy a ház, a család és hasonlók megléte is szükséges a kiteljesedéshez. Kétévente újra megkérdezték őket, és az életük előrehaladtával egyre inkább világossá vált az, hogy nem az anyagi javak, hanem a személyes, mély szociális kapcsolódások az igazán lényegesek. A felmérés megdöbbentő eredménye, hogy azok éltek a legtovább, akik olyan tartós házasságot, barátságot, családi viszonyokat tudtak fenntartani, ahol lelkileg jól voltak, autentikusan önmaguk tudtak maradni.

Mit jelent ez pontosan?

– Az autentikus én arról szól, hogy a saját megéléseimnek, valómnak teret engedve élek. Mondok egy közvetlen példát. Dr. Tara Swart világhírű neurológus különböző podcastadásokban elmondja, hogy felnőttként sokáig kizárólag a szakmai titulusaival azonosította magát, s mellette a spirituális énjét (például­ gyermekként édesanyjával jógázott) háttérben hagyta. De rádöbbent, hogy a boldogsághoz szükséges mentális épüléshez mindkettő érvényre juttatása szükséges. A forrás című könyvében többek között arról ír, hogy gondolkodásunkat megváltoztatva új, szebb életet alakítunk ki magunk számára.

Mennyiben eltérő a generációk gondolkodása a boldogságkere­sésről?

– A szüleink még a kötelesség beteljesülése által vélték megélni a boldogságot, a mai fiatalok pedig szabadabban követik a saját belső hívásaikat. A mi generációnk átmenetet jelent: a tökéletesség álarcát levetve engedi láttatni a gyengeségeit, a téves, rossz döntéseit, általuk pedig megküzdési módokat tud továbbörökíteni. Ez utóbbi segít, hogy választási helyzetekben az autentikus énünk szerint tudjunk határozni.

A férfi és a női működés is más e tekintetben?

– Ebben az esetben a különbözőségek értelmüket vesztik, hiszen az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott a szerepkörünk, az értékrendünk, a motivációnk, az élethez és az önmagunkhoz való viszonyunk. Sok nő erős, vezető szerepben áll helyt, és akadnak férfiak, akik nálunk jóval mélyebb spirituális utat járnak be. A lényeg, hogy a belső iránytűnk legyen a vezetőnk, ne pedig az elvárásoknak, a társadalmi sztereotípiáknak való megfelelés határozza meg a döntéseinket. Aszerint mérlegeljünk, hogy az adott lehetőség kiteljesedést jelent-e számunkra, s végső soron magát a vágyott boldogságot hozza-e el.

Több írásában említi, hogy bizonyos érzelmi motivátorok vezetnek bennünket a döntési szituációkban. Hogyan lelhetjük meg ezeket?

– Létezik erre például coaching (mentális edzés)-gyakorlat. Vizualizáció által vissza kell idéznünk olyan élethelyzetet, amelyben maradéktalan boldognak éreztük magunkat. Tudattalanból érkező üzenetként fogalmazódnak meg bennünk pozitív érzések. Priorizálva ezeket eljutunk a saját elsődleges és másodlagos motivátorainkhoz, amelyek segítenek, hogy az autentikus énünk szerint döntsünk. A boldogság egy színes csokor, amit mindenki a saját lelke szerint való virágokkal tölt meg. Nem pillanatnyi, felszínes öröm, hanem tartósan elégedett jóérzés.

A nyári szabadságok előtt állunk. Hogyan kapcsoljuk ki hatékonyan az elménket, és éljük meg az egyszerű boldogságot?

– Ezt a szívbéli feladatot nem a nyaralásokhoz kötném, hanem azt javasolnám, hogy az ősi én követése váljon a mindennapi rutin részévé. Az énidőnek igenis van létjogosultsága! Például, ha felszabadul időnk napközben, akkor azt ne egy újabb feladatra szánjuk, hanem fordítsuk magunkra. Olykor minden adott a lelki kiteljesedéshez: besüt a nap az irodába, megölelhetjük gyermekünket – éljük meg ezeket az örömadó pillanatokat. Vegyük körül magunkat olyan emberekkel, akik megadják számunkra a legnagyobb értéket: az időt és az osztatlan figyelmet. Legyen helye a pozitív kapcsolódásnak másokhoz és önmagunkhoz. Az utóbbi mikéntje életünk talán legnagyobb leckéje. A boldogság ebben az értelemben egy döntés, a nulladik mérföldkő…