Kire illik az üvegcipő?

Emlékeztetőül a történet: Hamupipőke özvegy édesapja újranősül, az új asszony két lányt is hoz a házasságba. A mostohaanya és lányai irigyek a lányra szépsége és jósága miatt, ezért cselédként bánnak vele, a padlásra száműzik egy sötét, hideg szobába. Rongyos ruhákban járatják, arcát hamu maszatolja össze – innen kapja a Hamupipőke nevet. Egy napon a királyi palotában bált rendeznek, hogy a herceg párt találjon magának. Minden hajadon meghívást kap, így Hamupipőke mostohanővérei is készülődni kezdenek. Ő is szeretne elmenni, de mostohája megtiltja neki. Amikor a lány szomorúan sírdogál emiatt a kertben, egyszer csak feltűnik egy jótündér, aki segít neki: egy tököt hintóvá változtat, egereket lovakká, gyíkokat inasokká, Hamupipőke rongyos ruháját csodás báli öltözetté varázsolja, lábára üvegcipellő kerül. A tündér azonban figyelmezteti: a varázslat éjfélkor megszűnik. Hamupipőke mindenkit elbűvöl a bálban, különösen a herceget. Senki sem ismeri fel őt, még a mostohanővérei sem. Amikor az óra éjfélt üt, a lány elrohan, de véletlenül elhagyja ez egyik üvegcipőjét. A herceg elhatározza, hogy megkeresi a bájos tulajdonost. Küldöttei minden házba ellátogatnak, hogy megtalálják, kinek a lábára illik a cipellő. Amikor Hamupipőke házába érnek, a mostohanővérek is felpróbálják, de egyikük lábára sem passzol, a lányra azonban tökéletesen illik. A herceg felismeri őt, és boldogan ölelik meg egymást. 

Eddig a romantikus Disney-változat, ám a történetnek számtalan, ennél kevésbé szelíd változata is ismert, az ártatlan főhős sok esetben sötétebb utat jár be a boldogsághoz.

Sastól a mágikus halcsontig 

A kutatók szerint a mese eredetét több mint kétezer évvel ezelőtt kell keresnünk, az ókori Hellász területén. Sztrabón, az i. e. I. században élt görög történész jegyezte le a mese első változatát. Hősnője egy szépséges kurtizán volt, a cipőjét pedig nem elhagyta, hanem egy sas ragadta magával. A madár átrepült vele a Földközi-tengeren és egyenesen az egyiptomi király ölébe dobta le. Az uralkodó persze nem nyugodott mindaddig, amíg meg nem találta a cipellő tulajdonosát, akit feleségül vett. 

De a Hamupipőke-sztori kulcselemei megjelennek a kínai költő, Duan Chengshi 860-ban publikált kötetében is. Ott a főhőst Je Hszien néven említik, akinek elhunyt az édesanyja, apja pedig egy magas rangú vezető. Mikor az apa is meghal, Je Hszien a mostohacsaládja szolgálójává válik, és újdonsült anyja folyton azon fáradozik, nehogy valaha is a jóval csúnyább saját lánya fölé kerekedjen. Újév napján a mostohacsalád elmegy ünnepelni, de Je Hszient otthon hagyják. Azonban a mágikus halcsontoknak köszönhetően a kínai Hamupipőke is eljut a bálba, mégpedig egy halra hasonlító, aranyszínű cipellőben. Mindenki csodálja, ám ő attól való félelmében, hogy családja felismeri és megbünteti, inkább hazaszalad, de elhagyja az egyik cipőjét. A lábbeli számos kézen átmegy, míg végül az uralkodóhoz kerül. A királyt lenyűgözi az apró cipőcske, amelyet egy pavilonban állít ki. Je Hszien végül eljut a pavilonba, és meggyőzi az uralkodót, hogy engedje őt felpróbálni. A történet persze happy enddel zárul. 

Elnyeri büntetését a gonosz 

Az első európai írott verzió 1634-re datálható, és az olasz Giambattista Basile költő és mesegyűjtő nevéhez fűződik, amelyet később a francia meseíró, Charles Perrault 1697-ben Hamupipőke, avagy a kis üvegcipellő címmel dolgozott fel népszerű kötetében, a Lúdanyó meséiben. Itt jelennek meg először a történet ikonikussá vált elemei: az üvegcipő és a jótündér figurája. 1812-es, Gyermek- és családi mesék című gyűjteményükben a Grimm fivérek Aschenputtel címmel jelentették meg saját változatukat, amelyben Perrault verziójához képest sokkal brutálisabb jelenetek szerepeltek. (A mostohanővérek levágnak egy darabot a lábujjukból/sarkukból, hogy az üvegcipő illeszkedjen a lábukra, majd büntetésül madarak vájják ki a szemüket.) 
Eddig 365-féle Hamupipőke-történetet találtak a föld különböző pontjain, és valamennyi változat tartalmaz közös vonásokat. Úgy tűnik, a szegénysorból a királyi körülményekbe csöppenő lány története, aki megtalálja a szerelmet és a boldogságot, évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. 

Mesekönyvből a színpadra 

Természetes, hogy a népszerű történet előbb-utóbb a színpadra kívánkozott. 1813-ban Bécsben tartották az első premiert, majd 1822-ben Londonban is bemutatták az első egész estés Hamupipőke-balettet. A 20. század közepe óta a darabot Prokofjev zenéjére láthatjuk, melyet a moszkvai Bolsoj Balett megrendelésére írt, a mű alapjául Perrault meséje szolgált. 

A történet az operaszínpadokat is meghódította. Rossini 1816 tavaszán ígérte meg a római Teatro Valle igazgatójának, hogy a december végén kezdődő idényre új operát ír a számára. Az új dalmű végül egy hónap csúszással készült el. A librettó Jacopo Ferrettinek köszönhető. Az 1817. január 25-i bemutatón a darab megbukott, ám Rossini megjósolta a mű későbbi sikerét: „Még a szezon vége előtt népszerű lesz Rómában, egy év múlva egész Itáliában, két éven belül Franciaországban és Angliában. Impresszáriók, sőt, mi több, primadonnák fognak versengeni érte."Habik Erzsébet