Nagyszülői kényeztetés

Kedves Gabi! 
Húsvétkor szokás szerint meglátogattuk a nagyszülőket, és a három gyerekünk (5, 7 és 10 évesek) nagyon izgatottan várta a nyuszis meglepetéseket. De amit ezúttal a nagyszülők adtak, nos, az már tényleg túlzás volt! Okosóra, méregdrága legókészlet, márkás ruhák, szinte külön-külön ajándékcsomag mindegyik gyereknek. Mi, szülők tudatosan „csak” egy társasjátékot vagy egy könyvet adtunk húsvétkor, és azt láttuk, hogy annak már nem volt akkora értéke a gyerekek szemében… 

Évek óta próbálunk beszélni erről a szüleinkkel, hiába. Egyre inkább úgy érezzük, hogy a saját szülői szerepünket is aláássa ez az egész. Mi nem tudunk és nem is akarunk drága ajándékokat adni a gyerekeinknek. Ezenkívül attól is tartunk, hogy az ajándékcunami olyan elvárást épít bennük, amit később nem lehet tartani. Ha most okosóra a húsvéti ajándék, mi lesz majd évek múlva karácsonykor vagy születésnapon?! 

Hogyan szabjunk gátat úgy, hogy közben ne bántsuk meg a nagyszülőket? Hogyan óvhatjuk meg a gyerekeink értékrendjét és a saját nevelési elveinket ebben a „szeretetteli túlzásban”? 

Üdvözlettel: Mara 

∗ 

Kedves Mara! 
A nagyszülők szándéka nyilvánvalóan nem rosszindulatú, de a szándék jósága sajnos nem mindig jelenti azt, hogy a hatása is kedvező. Jogos a félelmük: a túlzó ajándékozás könnyen az anyagiak felé tolhatja az örömszerzés értelmét, és eltorzíthatja a gyerekek elvárásait. Javaslom, tűzzenek ki a nagyszülőknek konkrét ajándékhatárokat, például minden családtagnak „csak” egy meglepetést hozhatnak, és annak értékét is érdemes maximálni. Nyomatékosan kérjék meg őket, hogy ezeket tartsák tiszteletben, máskülönben nem fogadhatják el a gyerekek a meglepetéseket. 

A drága ajándékok helyett szorgalmazzák a közös nagyszülős-unokás programokat. Egy görbe nap az állatkertben vagy nyáron a strandon, egy mozi vagy színház szintén nem olcsó kaland, szóval a nagyszülőknek ott is tágra kell nyitniuk a pénztárcát (a belépőkön túl ételre, italra), de így a kicsik feledhetetlen emlékeket kapnak majd. Ezek a találkozások elsősorban a családi kapcsolatról és a kölcsönös szeretetről szólnak, semmiféle tárgyak nem zavarják meg. Ezzel az „áthangolással” önök szülőként nem az ajándék ellen beszélnek, hanem egy másik formáját kínálják fel. 

Ha önök szeretettel és türelemmel képviselik a saját értékrendjüket, ha következetesen példát mutatnak, az hosszú távon sokkal mélyebb nyomot hagy a gyerekekben, mint bármilyen drága ajándék. 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]