Ami tiszta, az jó

Nem is kérdés, mennyivel jobb úgy kimenni reggel a konyhába megfőzni az első kávét, hogy nem szomorkodnak az előző esti vacsora maradványai a konyhaasztalon és nincs tele a mosogató. A napi munka végeztével is kellemesebb arra hazatérni, hogy rendben találjuk a lakást – ennek persze feltétele, hogy beágyaztunk a hálószobában, elpakoltuk a szanaszét heverő holmikat. Mindezt persze könnyebb leírni, mint rendszeresen megvalósítani, így aztán megesik, hogy a mindennapi rohanás, a kupacokban felhalmozódó tárgyak és ruhák, a szerteszét hagyott játékok gyorsan rendetlenséget teremthetnek az otthonunkban, ami nemcsak a fizikai térre, hanem a lelkiállapotunkra is hatással van. Egy rumlis lakás a belső feszültség és a stressz forrásává is válhat. 

A japán kultúra különleges figyelmet fordít a harmónia megteremtésére az élet minden területén. A takarításra úgy tekintenek, mint egy mód arra, hogy tiszteletet tanúsítsanak az otthonuk és annak tárgyai, valamint mindazok iránt, akik esetleg meglátogatják a családot. A szigetországban a tisztaság és a rendezettség fontosságát már kiskoruktól kezdve belenevelik a gyerekekbe, számos iskolában és háztartásban a takarítást és a rendrakást is beépítik a napi rutinba. A japánok úgy vélik, hogy ezáltal harmonikussá és békéssé alakítják a környezetüket, ami a lelki tisztaságot és jóllétet is elősegíti. 

E filozófia egyik megnyilvánulása a kiyomeru takarítási módszer, amely nemcsak a tárgyak rendszerezésére fókuszál, hanem a környezetünk és belső világunk megtisztítására is. Ami tiszta, az jó – vallják a japánok. (A kiyomeru szó szerint azt jelenti: megtisztítani, megszentelni.) A japán takarítás több, mint porszívózás, felmosás, mosogatás vagy portörlés. Egyfajta lelki gyakorlat is, segít rendet tenni a saját elménkben. A shintoizmus és a zen buddhizmus tanításai szerint ugyanis a külső tisztaság elválaszthatatlan a belső harmóniától. A shinto tanítások szerint minden tárgyban és természeti jelenségben szellemek lakoznak. Ezért a tisztátalanságot eltávolítani nemcsak fizikai szükségszerűség, hanem spirituális kötelesség is. A szentélyekbe lépés előtt például rituális tisztálkodást végeznek. Ez a gondolkodásmód szivárgott át a mindennapi életbe is. 

A kiyomeru egyik alapelve a lakóterek zsúfoltságának megszüntetése. A takarítás része a felesleges dolgoktól való megszabadulás, az elengedés is. A hasznos és haszontalan tárgyak felhalmozása helyett arra összpontosítanak, hogy csak azt tartsák meg, ami feltétlenül szükséges és aminek értelme van. Ez nemcsak helyet szabadít fel fizikailag, hanem mentálisan is segít elengedni a terheket. Ami már nem szolgál minket, attól búcsút kell vennünk. 

A kiyomeru arra ösztönöz, hogy a takarítás folyamatára is figyeljünk. Ne kapkodva, gyorsan végezzünk vele. Érezzük a mozdulatokat, vegyük észre, és örüljünk a változásnak. Ha megbecsüljük, tiszteljük a környezetünket, az értékeinket, az visszahat ránk. Jobban érezzük magunkat a rendezett, tiszta térben. További fontos eleme a takarítási rutinok alkalmazása, ami arra ösztökél, hogy mindennap szánjunk időt az olyan egyszerű feladatokra, mint a söprés, a portalanítás és a felületek letörlése. Ha ezeket a feladatokat beépítjük a mindennapokba, folyamatosan tiszta és rendezett otthont tudunk fenntartani anélkül, hogy túlterheltnek éreznénk magunkat. Ez a megközelítés nemcsak megkönnyíti a takarítást és rendrakást, hanem azt is elősegíti, hogy nyugalomban és jól érezzük magunkat az otthonunkban. 

„Az élet igazán csak azután kezdődik, hogy rendbe raktad a házad” – az idézet Marie Kondótól, a világ legismertebb rendrakási szakértőjétől származik. Jusson eszünkbe, valahányszor elővesszük a porszívót vagy a felmosó vödröt, ez talán megváltoztatja a sokak számára talán nyűgnek tűnő rutinfeladatot.